***Jégvirág***

 Sziasztok! Lassan eltelt egy év mióta nem jelentkeztem, pedig lett volna többször mit írnom nektek, vagy talán inkább magamnak, mert igazából én magam vagyok az oka annak, amiért fontos nekem az, hogy néha néha (legalább évente egyszer) jelentkezzek.  Februárban lesz 11 éve, hogy elkezdtem írni ezt a blogot az életemről, a céljaimról és mindenről ami megfordult a fejemben. Így utólag nagyon érdekes látni, hogy mit hogy hoz az élet, milyen fordulatok történnek ami talán a mindennapok során fel sem tűnik nekünk, csak akkor, ha az összképet látjuk egyben. A blognak hála, lehet látni, hogy mi mindenen mentem keresztül, hogy milyennek láttam évekkel ezelőtt a nehéz szituációkat, amik anno legyőzhetetlen problémának tűntek. Hogy milyen jó dolgokat éltem át. A sikereim, a kudarcaim, amik talán más sikerekhez vezettek.  Ez az amit próbálok észben tartani mindig, amikor éppen nehéz. Hogy sokszor volt már nehéz, de... ha akkor nem lett volna nehéz, akkor most nem lennék itt. ...

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...

 Sziasztok! Most már nem a hegyekből jelentkezem, de még egy kicsit, legalább gondolatban térjünk vissza oda.  Két hónapot töltöttem el a várban, Hohenwerfen-ben. Két hónapra belecsöppentem egy idegenvezető szerepébe, és még egy pipa került, a régen megálmodott listámra. Elmondhatom azt is, hogy laktam a várban is. :) Azt hiszem, hogy sikerült a kalandosnak szánt évemet, kalandosra is csinálni, és -ha néha voltak is nehéz napok- minden pillanatát élveztem.  Felejthetetlen élmények, rengeteget tanultam... minden téren. És sok jó ismerőst, illetve barátot ismertem meg, akik napról napra a kis családom lettek. Szeretettel telik meg a szívem, ha rájuk gondolok, és nagyon jól esik, hogy minden hová szívesen várnak vissza.  Nem mondom, hogy nem nehéz a szívem, ha arra gondolok, hogy lezárult ez az időszak, de ideje kiélvezni a nyarat és aztán újult erővel állok elébe az újabb kihívásoknak, most már talán nem egyedül. <3  Egy pár kép az ausztriai utolsó heteimről, n...

 Sziasztok Olyan gyorsan telt az elmúlt négy hónap, hogy a közben megírt, és nem közzétett bejegyzésemet most törölnöm kellett, mert már annyira nem aktuális.  Hogy hol is ragadtam le? - Valahol a hegyek között ;) Január végétől március közepéig minden nap nagyon húzós volt. Nem mondom, hogy nem értem el a tetőpontot, amikor mondtam hogy eddig és nem tovább, de ezek a napok is elteltek és már talán meg is szépültek. De ha megkérdezik, hogy megbántam-e ezt a lépésem, az lenne a válaszom, hogy egy pillanatig sem. Életem egyik legjobb döntése volt. Imádtam a helyet, a munkámat és a kollégáimat is, akik nem, hogy a barátaim, de lassan mintha a családom lettek volna, pl. gondoskodtak róla, hogy felejthetetlen legyen a 22. szülinapom <3  Az utolsó 2-3 hét már inkább a semmit tevés miatt volt kínzó. Rengeteget jártunk enni a kollégákkal,  és egyszer kipróbáltam a síelést is. A "két hét" otthonlét is kalandosan telt, persze ki szerettem volna használni, hogy nem dolgozok,...

 Sziasztok! Tisztán emlékszem azokra a beszélgetésekre, amikor régen a felnőttekkel beszélgettem, és a suli volt a téma, meg, hogy mennyire rossz ott. Persze a válaszra is tisztán emlékszem: "Élvezd ki, amíg suliba járhatsz, én szívesen vissza mennék oda." Szem forgatva gondoltam anno magamban, hogy akkor cseréljünk és meglátod, hogy milyen ma az iskola... de azt kell, hogy mondjam, hogy én magam is pont ugyan ezt mondanám a fiatalabb énemnek.  Azzal, hogy kikerültünk az iskolából, elveszítettünk egy védőburkot. Előtte  mindig megvolt, hogy mit kell csinálni. Mire kell készülni, elmondták, hogy mit hogyan kell csinálni. Az érettségi után, mindenki elengedte a kezünket, és sok sikert kívánva, elengedtek minket a nagybetűs ÉLET-be, amit előtte mindenki úgy várt.  Hamar jöttek ez első pofonok. És meg kell, hogy állapítsam, hogy az élet nem úgy működik, hogy jó sok rossz után jön jó sok jó... hamar váltják egymást. Nem egyszerű tartani a lépést, és figyelni, hogy mindig ...

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...