2021

Üdv mindenkinek!

Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk. 

Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól. 
Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz. 

Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni.
Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre.
Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna. 

Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom. 
Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és ezek voltak azok a dolgok, amik nap mint nap feltöltöttek. Kb ezek voltak az egyetlenek amik tényleg feldobták a napomat. 

Közben jött a tavasz, és semmi sem változott. Egyre rosszabbul éreztem magam, nem voltam biztos abban, hogy mit akarok, és hogy a helyes úton vagyok-e. 
Ekkor született meg a döntés, hogy abbahagyom az egyetemet, és mivel az új célom jelentkezési idejéről lemaradtam, a terv az volt, hogy egy évet dolgoznom kell. Pénzgyűjtés, és hátha úgy el is tudunk költözni. 
Egy két kirándulós hétvége volt az ami kicsit könnyített a lelkemen néha, de az első napsugarak hozták meg igazán a felszabadulást, legalábbis ideig óráig. Május végén Olaszországban voltunk egy hétre, ahol nagyon jót tett a napsütés, de mégsem volt valahogy az igazi. Az biztos hogy gyönyörű helyen voltunk, Velence is csodaszép, de nem a megfelelő tártsasággal voltunk sajnos. 
Egyre nehezebben éltem meg a napokat és egyre inkább csak a gyerekeknél éreztem jól magam. 

Jött a tesóm ballagása, amire szintén egy hétre haza tudtam menni, jöttek ki barátok hozzánk, de a magánéletemben minden csak lefele ment. Nem éreztem jól magam. 

Az utolsó első közös nyaralás, Horvátországba Loparba vezetett majd a Balatonra.

A Balaton a kezdet meg a vég.☺

Így alakult hogy szingli lettem, 5 év után. Sok sok sok fejtörés, és sok ideg után, megszületett a döntés. Olyan barátok álltak mellém, akikről biztos voltam, hogy már rég nincsenek velem, és sok olyan embert veszítettem el, akiket a barátomnak hittem. Hosszú és tanulságos pár hét volt. 

De ahogy a sors hozza, sokáig nem maradtam egyedül. Néha kell egy nézetváltás, kell egy Schupps hogy észre vedd, hogy mi volt ott eddig előtted. 

Érdekes érzés, ha valaki tényleg megbecsül és valaki mellett nyugodt lehetsz. <3 

Mégsem maradtam otthon, pedig aki most ismeretlenül olvassa csak a blogom, talán azt gondolná, hogy ennyi haza vágyás, ennyi nyűg után haza akartam menni akkor ott is maradok. 

...Aki ismer, az tudja, hogy nem ilyen vagyok. Kellett egy kis feltöltődés, kiélveztem a nyarat, úgy, ahogy még talán soha... és elindultam az új utamra, az új kihívás felé. 
3 hét Magyarország után, összecsomagoltam és elindultam Ausztriába. 

Hotel, emberek, élet, munka, pénz. 

Nagyon jót tett. Sokat, nagyon sokat dolgoztam és voltak nehézségek, de élveztem. Új embereket ismertem meg, ami már sok ideje nem volt téma. November végén vége lett a szezonnak, és Rami nem egy olyan ember aki egy ilyen időszak után megmarad a megszokottban... A két hónap munka alatt, kerestem télire másik munkát. Nehéz bekerülni, csak osztrákok... és mégis felvettek. Nagyon nagyon jót tett, de teljesen más mint amit eddig csináltam. 

Hütte. Síszezon. Buli. Pörgés.

Közben az Urlaub-omat  Berlinben kezdtem a barátommal és az anyukájával. <3 Kitaláltam, megvalósítottam és sikerült. Berlin egy álomváros. 

A Covid szituáció miatt, nehéz volt a kezdet, és volt sírás, hogy pont karácsonyra kellett kijönnöm, de egész jó csapatba kerültem és tetszik amit csinálok. Sokat kell tanulni, sokat kell dolgozni és állni, de jelenleg úgy látom, hogy megéri. 

Így történt, hogy a szilvesztert a szerelmemmel, a hegyek között ünnepeltük a jó szomszédság társaságában. 

Nem lesz könnyű év, sokat kell harcolni, kűzdeni, de azért amit valóban szeretnél megéri. És megéri kivágni a megszokottból és kipróbálni valami újat. 
Nem mondom, sokszor érzem magam egyedül, még otthon is volt ilyen. Sokszor csalódok. Ez döbbentett rá, hogy vannak új helyek, új barátok, új szomszédok. Viszont a család, az a család. <3 És minden szituációban jó ha vannak.

Félreértés ne essék, imádom a régi barátaimat, és remélem '22-ben többet sikerül találkozni is. <3

Kívánom, hogy mindenki hozza ki magából a legjobbat, és ne féljetek feleleveníteni, hogy mik voltak azok az álmok, amiket mindig is szerettetek volna elérni. Majd Augen zu, und vágjatok bele! 😉

Üdv a hegyekből:
***Jégvirág***