Ugrás a fő tartalomra

Újabb lezárult fejezet

 Sziasztok!

Most már nem a hegyekből jelentkezem, de még egy kicsit, legalább gondolatban térjünk vissza oda. 

Két hónapot töltöttem el a várban, Hohenwerfen-ben. Két hónapra belecsöppentem egy idegenvezető szerepébe, és még egy pipa került, a régen megálmodott listámra. Elmondhatom azt is, hogy laktam a várban is. :)

Azt hiszem, hogy sikerült a kalandosnak szánt évemet, kalandosra is csinálni, és -ha néha voltak is nehéz napok- minden pillanatát élveztem. 
Felejthetetlen élmények, rengeteget tanultam... minden téren. És sok jó ismerőst, illetve barátot ismertem meg, akik napról napra a kis családom lettek. Szeretettel telik meg a szívem, ha rájuk gondolok, és nagyon jól esik, hogy minden hová szívesen várnak vissza. 

Nem mondom, hogy nem nehéz a szívem, ha arra gondolok, hogy lezárult ez az időszak, de ideje kiélvezni a nyarat és aztán újult erővel állok elébe az újabb kihívásoknak, most már talán nem egyedül. <3 

Egy pár kép az ausztriai utolsó heteimről, nagyon sok minden történt még: kirándulás, közös pizzázás, látogatók és még sok más, de sajna csak engem, illetve Ausztria szépségét mutatom meg nektek.











Most valószínűleg nyár végéig nem fogtok hallani felőlem, addig gyűjtöm az élményeket, hogy legyen miről beszámolni. ;)

   Szép nyarat!
        Üdv:
***Jégvirág***


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Karácsony :)

Sziasztok!! Megjöttem a karácsonyi bejegyzéssel is, igaz, hogy egy kicsit ritkábbra sikerültek az elmúlt időben a bejegyzések, de most itt vagyok! :) Az elmúlt idő teljesen összefolyik. Az utolsó héten is egy csomó témazáró, felelés, röpdolgozat volt, és teljesen kipurcantunk. A koleszban is mindenki, mindenkivel összeveszett, szóval eléggé ,, elegem van és haza akarok menni" hangulat uralkodott, főleg, hogy szombaton is bent kellett maradni. Az osztálytársaim bebizonyították, hogy tényleg úgy gondolják, hogy közéjük tartozok, és meg van a baráti társaságom is. ( .....De még milyen.... :) Ami elég furi, hogy hiába nagy az iskola, de mindenki ismer, és hiába idősebbek, köszönnek nekem. És vicces, hogy az ismerőseim 15-19 év között vannak, mert az általános iskolásokat nem nagyon ismerem az osztálytársaimon kívül. :D És amit megígértem. Ma nyílt meg az új blogom, amit Dorothy Anne Wise segítségével, ketten vezetünk. Bármiféle témával kapcsolatban írhattok, és arról elmon...