Mostanában... Eléggé el vagyok havazva... 26-ig kell még egy csomót tanulnom. Nem tudom, hogy milyen lesz utána, de elég kíváncsi vagyok rá, és közben félek is. Mikor eszembe jut, hogy most vagyok itt utoljára, a kedvenc tanárommal, ezekkel a személyekkel. De közben, tök jó, hogy végre itt hagyom azokat az embereket, akikkel nem jövök ki. A szülinapom óta, úgy érzem más lettem... Megváltoztak a nézeteim, a hozzáállásom is. Most már nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, és hogy mit mond a hátam mögött. Összegyűltek bennem az elmúlt évek fájdalmai, bántásai, és nem bírtam tovább. Visszaszóltam azoknak akik bántanak. Egy teljesen más stílust vettem fel velük szemben. Elismerem nem a legjobb, de nem érdekel. Csak azt sajnálom, hogy néha, mikor elég nehéz napom van, olyanokat is bántok akiket nem szeretnék. :( Ilyenek után megesz a lelkiismeret furdalás. Az elmúlt időben arra is rájöttem, hogy nagyon sokszor nem látok a szememtől. És ezen eléggé elgondolkodtam...