Na jó... azt hiszem, hogy megint rám tört egy ilyen pánikroham szerű. Mostanában elég gyakran megesik, hogy kicsit gondolkozom, aztán elkezdek pánikolni hogy ,,Mit keresek majd én ott?; Biztos, hogy nem fognak szeretni!; Jesszus...Én leszek a legfiatalabb!..stb." Aztán egy-két nap, és legyőzöm. Csak az a baj, hogy mostanában elég gyakran jönnek elő, és egy kicsit megvisel.,(Már sokszor mondták, és azt hiszem egyre többen, hogy ne gondolkozzak, az nem jó senkinek, de sose fogadok szót :P) Az angolba is most azt hiszem rendesen belehúztam, a másfél könyvből már egyet kivégeztünk. Elég sokat kell tanulnom, két nap alatt 180 szavak, azért egy idő után kimerít, ráadásul próbálok annyi időt tölteni minden rokonommal, ismerősömmel, ezért is tűnhet úgy hogy megszálltam őket. :) De nem, csak igyekszek minden időt kihasználni amit velük tölthetek. Úgy gondolom, hogy hiába sajnálom arra az időm, hogy leülök egy jó könyvvel, és olvasok, de a szemem alatti, szinte már fekete karikák...