Sziasztok!
Tisztán emlékszem azokra a beszélgetésekre, amikor régen a felnőttekkel beszélgettem, és a suli volt a téma, meg, hogy mennyire rossz ott. Persze a válaszra is tisztán emlékszem: "Élvezd ki, amíg suliba járhatsz, én szívesen vissza mennék oda." Szem forgatva gondoltam anno magamban, hogy akkor cseréljünk és meglátod, hogy milyen ma az iskola... de azt kell, hogy mondjam, hogy én magam is pont ugyan ezt mondanám a fiatalabb énemnek.
Azzal, hogy kikerültünk az iskolából, elveszítettünk egy védőburkot. Előtte mindig megvolt, hogy mit kell csinálni. Mire kell készülni, elmondták, hogy mit hogyan kell csinálni. Az érettségi után, mindenki elengedte a kezünket, és sok sikert kívánva, elengedtek minket a nagybetűs ÉLET-be, amit előtte mindenki úgy várt.
Hamar jöttek ez első pofonok. És meg kell, hogy állapítsam, hogy az élet nem úgy működik, hogy jó sok rossz után jön jó sok jó... hamar váltják egymást. Nem egyszerű tartani a lépést, és figyelni, hogy mindig helyesen cselekedjen az ember. És ha már csak egy karnyújtásnyira látszana a cél, akkor ez a jó fej ÉLET belerúg még egyet, hogy ne legyen annyira közel.
Annak ellenére, hogy panasznak tűnik ez a bejegyzés, mosolyogva írom meg. Hogy miért?
Ma pont egy ilyen napom van. Kicsit kevesebb mint egy éve eldöntöttem, hogy irányt változtatok, de lemaradtam a jelentkezésről (jó nagy pofon) és egy évet kell várjak, hogy újra jelentkezhessek. Meg is tettem, novemberben jelentkeztem végre, és most is azon dolgozom (szó szerint), hogy elkezdhessek egy új életet Németországban, probléma nélkül, egy általam bérelt lakásban, pénzzel a zsebemben, biztonságban érezve magamat.
Ma jött az e-mail, hogy német címet kérnek, mert különben nem kerülhetek be a felvételi folyamatba.
Ez ébredés után, jó nagy pofon. Hirtelen lejátszódott bennem, hogy az ami már itt van az orrom előtt, megint messzebb kerül, nem fognak felvenni... nem kezdhetem el a képzést.
Majd eszembe jutott, hogy mindennek van oka. És, ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor annak oka van. Az a mondás jutott eszembe, hogy "Emeld fel a fejed, különben nem látod a csillagokat."
Felnéztem, és nem a csillagok, hanem a gyönyörűen ragyogó, havas hegyeket láttam magam előtt. Eszembe jutott, hogy nagyon jó helyen dolgozom, ahol nem csak, hogy jól keresek, de még boldoggá is tesz, vannak emberek, talán barátok is körülöttem, gyönyörű helyen vagyok, van lakásom, van mit ennem, és minden családtagom, barátom jól van.
Emelt fővel kell a problémák elébe állni, és ha úgy kell lennie, meg fog oldódni. A másik ami idén beigazolódott, hogy őszinteség lehet, hogy néha fáj, de a legfontosabb.
Így, őszintén írtam egy válasz e-mailt, hogy van egy levelezési címem Németországban, lakcímem még nincsen, jelenleg Ausztriában dolgozom, hogy finanszírozni tudjam a tanulmányaimat, és nem szeretném másodjára is elszalasztani ezt a lehetőséget.
Pár órával később hívtak, hogy természetesen elég a levelezési cím. :)
Ez az új motivációm, hogy mindegy, hogy mi jön, emelt fővel próbáljam megoldani, és közben élvezzem az életem minden percét.♡♡♡
***Jégvirág***
Megjegyzések
Megjegyzés küldése