Sziasztok!
Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.
Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.
E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.
Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D
Tudni kell, hogy a képzésünk során rengeteg ön reflexiót kell csináljunk, mindenki saját magának elemzi a saját értékeit, nézeteit, cselekedeteit, gyerekkorát, családját, hátterét... minden hónappal a képzés alatt, úgy érzem, hogy egyre jobban ismerem magam és egyre hálásabb vagyok a szüleimnek. Nem tudom, hogy tudatosan, vagy tudat alatt, de nagyon jó példaképek voltak, és a legtöbb dologban (pedagógus szemmel nézve) nagyon jó döntéseket hoztak. Ilyenkor csak az ijeszt meg egy kicsit, hogy vajon tudok-e majd én is ilyen jó szülő lenni, főleg ha olyan makacs és önfejű gyerekem lesz mint amilyen én voltam. :D
A határokhoz visszatérve: nem csak negatív értelemben találkoztam a határaimmal, hanem pozitív értelemben is. És ezt valahogy mindig a természet adta vissza.
Egyszer a négy órás túra az 1684m magasban levő Herzogstand csúcshoz, ahol úgy éreztem párszor út közben, hogy erre biztosan nem vagyok képes...
A másik pedig két vad barlang Baden Württemberg szívében, egy 5 napos kempingezés keretében, ahol nem csak a határaimat ismertem meg (és léptem át), hanem nagyon sok értékes embert is, akikkel felejthetetlen időt töltöttem el. Nagyon hálás vagyok ezekért az élményekért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése