Végre boldogan... Kezdenek helyreállni a dolgaim. Mióta már tudom, hogy teljesül az álmom, minden sokkal jobb. Végre azt látom, hogy a szüleim büszkék rám!!! Nagyon- nagyon régen éreztem ilyet. Ami vicces, hogy már most ha találkozok egy közeli ismerőssel, rokonnal, mindjárt hallom, hogy mit, illetve mit ne csináljak ha kollégista leszek... :D Történt pár szomorúbb dolog is. Az egyik az, hogy a szinte családtagnak számító macskánk meghalt, ami eléggé megrázta a családomat. Ezért is szeretnék most elbúcsúzni tőle, NYUGODJ BÉKÉBEN MÓRICZ!!! Ami még engem nagyon... megrázott, az az, hogy most már úgy érzem, tényleg elveszítettem egy olyan embert akiben megbíztam. Megbántottak, eléggé és csalódtam is, de nem fogja elrontani a kedvem, mert nem engedem. Egy jó tanács, még. Mielőtt azt mondod valakire, hogy a legjobb barátnőd, előtte gondold végig, hogy ki volt veled akkor, amikor ott voltál a szakadék szélén. Meg amikor mélyponton voltál... Csak ennyit. Ezt muszáj volt leírjam, mer...