***Jégvirág***

Ma dél elött a szekszárdi kutyamenhelyen jártam.... Nagyon-nagyon sokszor terveztem már, hogy benézek, de ma tényleg sikerült Amikor mi megérkeztünk, éppen akkor ért oda egy öreg néni a fiával. Velük együtt mentünk végig a menhelyen... a néni kiválasztott egy kutyit, így ők a továbbiakban nem tartottak velünk. Végig néztük az egész telepet... Nagyon szépen tartják, gondozzák az állatokat. Ahogy a gondozó mesélte, hogy melyik kutya hogy került oda, komolyan szívszorító volt... Minden egyes állat, rendkívül kedves volt, és nagyon örültek annak, ha valaki odament hozzájuk. Őszinte leszek.... engem a sírás kerülgetett... Boldog vagyok, hogy apát rá tudtam venni, hogy az adója 1%-át nekik adja. Nagyon örülök, hogy láttam ezt, és komolyan elgondolkozom rajta, hogy nyáron megyek önkéntesként oda segíteni. És még egy dolog.... ha az utcán láttok, egy kóbor kutyát, nyakörv nélkül, bátran hívjátok a helyi állat menhelyet, és ha úgy van kedvetek, vagy csak olyanotok van, akkor menjetek el...

Mikor belevágtam ebbe az egészbe, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy kb. 5 hónap alatt kell megtanuljam... Komolyan, az elmúlt héten, azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. El voltam maradva, és minden egyszerre zúdult a nyakamba. :(  Annyiszor hangzott el a héten, hogy ,, hülye angol; hülye német; hülye iskola; hülye házik; hogy nem lehetne megszámolni... Ez természetesen nem így van, már én sem így gondolom, de a fáradság, és a sok-sok tanulás váltotta ki... Egész héten csak lézengtem, annyira fáradt voltam, hogy állva el tudtam volna aludni. :S De azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki teljesen ki van... Itt az év vége. A folyamatos nyaggatások, hogy: ,,Tanulni, kéne... elképesztően rosszak a jegyeitek...stb." Már komolyan mondom, hogy megtelt a naptáram a feljegyzett témazáróktól. A tanárok megpróbálják az év közbeni elmaradt anyagot a fejünkbe tömni, de nem értik meg, hogy egyszerűen nem megy. Ráadásul, ha valaki szól valami vicceset, akkor arra egyből kiakadnak... (Mon...