Ugrás a fő tartalomra

Viszlát 2022

 Sziasztok!


Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom. 

Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek. 

Szóval akkor milyen is volt a 2022?

Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel.


Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.  
Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld.
Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg. 


Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény volt dolgozni.  

Nyáron összejött a rég tervezett nyaralás barátokkal, és összejött a Római vakáció is. Hogy mennyire voltak ezek spontán utak? :D ...Nagyon. 
Végre egy egész hetet együtt töltöttem a keresztlányommal a Balatonon, mert ő egy olyan személy, akire sajna túl kevés időm marad mindig. 
Jutott idő a családra is, tudtunk kirándulni is velük. Bepillantást nyertem az autóversenyek világába is, és azt kell, hogy mondjam, hogy jobban tetszik, mint gondoltam... :)

Minden kétely, akadály és nehézség ellenére összejött az amire két éve vártam és amiben időközben már nem is voltam olyan biztos. 
Kinyílt az ajtó, én pedig beléptem rajta, de nem egyedül. ☺♡ 

Így kézen fogva, egymást segítve, támogatva kezdtük meg az új életünket a Bajor fővárosban. 
Tudom, hogy évekkel ezelőtt azt írtam, hogy óvónő tuti nem leszek, de úgy látszik, hogy nem mindig úgy van, ahogy én azt elgondolom. 

Mert néha, a célhoz vezető utat kell változtatni, és vannak olyan helyzetek, amikor maga a cél változik. 

Azt kell mondjam, hogy boldog vagyok. Tetszik a képzés amit csinálok, nagyon sokat kapok tőle, és nagyon jó munkahelyem van. Feltöltenek a gyerekek, a szeretet amit tőlük kapok minden egyes nap. 

Sokat voltam egyedül ebben az évben és mégsem voltam magányos. Mégis valahogy sokkal több érdemi időt tudtam tölteni az emberekkel, még akkor is, ha ez minden egyes alkalommal óriási logisztikát igényel és belföldön is 1-2000 km-t jelent. 

Hálás vagyok minden családtagomért, minden barátomért és minden jó ismerősömért, hogy vannak nekem és szebbé tették ezt az évemet is és ott voltak, amikor szükségem volt egy pár támogató szóra vagy nyitott fülekre. 

És mi az amit szeretnék megvalósítani az új évben? 
Megélni minden pillanatot és meglátni a jót. ♡

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

***Jégvirág***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...