Sziasztok! Bocsánat, hogy megint ilyen későn... A héten sor került a rengeteg dolgozatra. Úgy hogy nem rettegtem tőlük, mert készültem rájuk, és annyira nem nehezek. Viszonylag jól sikerültek. Annyira gyorsan elment a hét első fele, hogy alig vettem észre. Csütörtökre kaptam időpontot a bőrgyógyászhoz (volt egy pár szemölcsöm). Haza kellett menjenek Szekszárdra. Iszonyatosan féltem, a szobatársaim ,,bátorító" beszámolásai miatt. Mikor túl lettem rajta, akkor már az éhségtől akartam elájulni, így anyáék azt mondták, hogy együnk a mekiben. Be is mentünk, rendeltünk, aztán leültünk. Először letettem a táskát a pad külső szélére, de azzal a gondolattal, hogy valaki menet közben fel ne kapja, át tettem a másik felemre, belülre. Mikor végeztünk, akkor apa mondta, hogy elmegy a mosdóba, anya visszavitte a tálcát, én meg a sült krumplis dobozt fogtam a kezembe, és kifordultam, hogy lássam anyát. Jött apa és megindultunk. .... a táska ott maradt..... Baja felé az ülésen eszembe ...