Üdv mindenkinek a nagy világból! :)
Mint ahogy a bejegyzés címében is említettem, van most bőven mit mesélni.
Megint egy nyár és megint egy olyan, amit tuti, hogy soha, de soha nem felejtek el.
Ismeritek azt az érzést, amikor tudjátok, hogy most valami történni fog? Még azt sem tudja az ember, hogy jó, vagy rossz lesz-e ez a változás (?), de olyan fura érzés van az emberben.
Ezt éreztem én is.
El kell, hogy mondjam, hogy tél óta nem találtam a helyem. Testileg és lelkileg is folyton "betegnek" éreztem magam. Januárban haza utaztam pár hétre ami nagyon jót tett, de a vizsgák miatti stressztől nem tudtam igazán jól érezni magam.
A vizsgák után elmentünk a Kékesre a barátaimmal, ami hosszú, hosszú idő után először azt az érzést adta, hogy minden rendben. Nem a vírus körül forgott minden, az emberek kedvesek voltak, a természet, a hó és persze, hogy a világ tetején éreztem magam. (Még most is ráz a hideg, ha erre a kirándulásra gondolok...)
Ez után volt talán az első megvilágosodás. Valamit változtatnom kell, mert nem vagyok jól.
Ezek után, még nagyon sokáig dolgoztam a beadandómon, és ráébresztett, hogy ez nem az, amit csinálni szeretnék. Az egyetemből jelenleg még 7 évem lett volna vissza, mire tanárnak mondhattam volna magam, közel 30 éves lennék.
El szerettem volna költözni, szerettem volna családot, ha lehet akkor viszonylag korán... és szerettem volna egy esküvőt, amin még a nagyszüleim is ott lehtnének.
Ez az egész nem illett össze az én tanári tervemmel. Jól végigzongoráztam a lépésem, de a végső döntésem az lett, hogy abbahagyom az egyetemet.
Ez a döntés, meg az, hogy kiválasztottam egy új célt, levett pár terhet a vállamról.
Rájöttem, hogy nekem a két év alatt, a gyerekek adták a legtöbb örömöt, és ez az amit szeretnék csinálni. Mire ezt eldöntöttem, március vége volt, és bőven lemaradtam a február végi jelentkezési határidőről. Végig gondoltam, hogy így dolgozhatok egy évet teljes állásban, és akkor van egy anyagi alapom, hogy megint tanulhassak.
Ez azt jelentette, hogy szeptembertől ott kell hagyjam a gyerekeket. Kaptam közben egy állás ajánlatot, ahová el is költözhettünk volna, és teljes állásba felvettek volna, de a túl sok külső hatás miatt, végül lemondtam az ajánlatról.
Innentől kezdve csak ment lefele minden. Rájöttem lassan, hogy nem csak az egyetem miatt nem éreztem jól magam. Nagyon sokat sírtam és mindenkitől eltávolodtam, mert nem akartam beszélni a problémáimról, vagy az egyetemről.
Közben azért jártam a világot, voltunk Olaszországban is, meg Horvátországban is, de ezek a nyaralások már nem sok mindent tudtak jóvá tenni. Nagyobb veszekedések, és próbálkozások után végül megértettem az összes jelet, és elfogadtam, hogy ez igy nem mehet tovább.
Véget vetettem az 5 éves kapcsolatomnak, és 2 év után újra hazaköltöztem Magyarországra.
Mérhetetlenül hálás vagyok elsősorban a barátaimnak, hogy végig mellettem álltak, és mindig őszintén megmondták a véleményüket, még akkor is ha ez néha fájt, hogy segítettek előtte, közben és most így ahogy lerendeződött minden. Hálás vagyok a családomnak is, hogy támogattak mert a segítségük nélkül nem jutottam volna egyről a kettőre. Voltak közben nézeteltérések, és ha ezt az elmúlt pár hetet leírnám, még kisebb színezések nélkül is, szerintem toplistás történet lenne... :D
Nagyjából 3 hét és rengerteg megtett kilóméter... Nagyon sok gyomor ideg, könny, véges idegzet... és sok nevetés, tánc, beszélgetés, utazás és egy csipetnyi szerelem...
Ezek azok a dolgok, amik felejthetetlenné tették ezt a nyarat.
És hogy mit tanultam mindebből?
Soha ne érdekeljen, hogy ki mit gondol majd rólad... Aki szeret, az úgyis csak azt akarja, hogy boldog legyél; Mindig van előre; Soha ne becsüld alá agad, és ne helyezd magad az alávetett szerepbe, mert aki csak tudja ki is fogja használni; Becsüld meg a jó barátokat, mert kevés van belőlük és aranyar érnek. ♡
Ami még világossá vált számomra, hogy rengetegen szeretnek engem... Nem tudom, hogy miért, és hogy mivel érdemeltem ezt ki, de nagyon jól esett mindenkitől a támogatás és az aggodalom. Nagyon hosszú időn keresztül éreztem azt, hogy egyedül vagyok, és ez most megmutatta, hogy akkor is ha nem látom őket, ott vannak nagyon sokan mögöttem. ♡
Hogy ne legyen túl érzelmes az egész, vissza térek a jelenbe...
Jelenleg az osztrák hegyek közül jelentkezek hozzátok, most ezt a pár hónapot valószínűleg itt is fogom tölteni. Talpra állok, és teljes gőzzel indulok az élet irányába. Bármilyen kitérők is jöjjenek, igyekszem mindig saját magam maradni, és dolgokat nem feladni amik nekem fontosak.
Nagyölelést köldök mindenkinek!
Üdv:
***Jégvirág***
Megjegyzések
Megjegyzés küldése