Ugrás a fő tartalomra

Valahol egy nyár....



Sziasztook mindenkii!!

Ahogy ismertek szerintem meg sem lepődtetek, hogy nem sikerült írnom a nyár folyamán, de hát mondanom sem kell, hogy ilyen vagyok én.. :D

A nyaram hiper-szuper jó volt, három év Balatoni nyár után, a 2018-as nyaramat Németországban töltöttem.

Junius 8-án fogtam az utazótáskám és nekivágtam a  ,,nagy Németországnak" építve a rég megálmodott álmom felé az utamat... onnantól pedig olyan volt mint egy szép álom. 

Indulásra várva a repülőn





Nürnbergben amikor leszállt a gépem és végre megérkezett a csomagom is, a szerelmem várt rám.... ezzel: 
Mondanom sem kell, én voltam az egész reptéren a legboldogabb és a legszerencsésebb lány...azért nem sokan kapnak csak úgy egy ilyen hatalmas és gyönyörű szép csokrot. ☺️

Aztán még egy kis városnézést is beiktattunk, de olyan forróság, volt hogy égett a talpam a cipőn keresztül is.. 






Az ottlétem első hetén a gyakorlatra mentem a Bayerischer Rundfunkhoz, Münchenbe. 

Nagyon szuperül telt a hetem, és rengeteg új dolgot láttam ezen a héten. Hihetetlen volt, hogy milyen boldogan fogadtak és milyen kedves volt velem mindenki.
Betekintést nyertem a stúdiókban és a rádiónál folyó munkálatokba és a rendezvényszervezés minden különböző szakaszába és részébe. Sajnálom, hogy csak egy hétre mentem, mert úgy gondolom, hogy még így is nagyon sok mindent nem láttam. Viszont amit sikerült eldöntenem, hogy beadom hozzájuk a jelentkezésemet... ☺️


A következő hét a Praktikum után kissé stresszesen telt, mivel éjjel nappal munkát kerestem. Végül megtalált e lehetőbb legjobb munka amit csak kívánhattam erre a nyárra... ☺️

A Balcsi nélkül viszont nagyon fura volt, így egyik hétvégén  beültünk a kocsiba és elmentünk a Chiemsee-hez fürdeni és strandolni....még a hideg víz sem tudott kifogni rajtunk..  :D

Azért ez a látvány gyógyította a szívem ☺️



Ezek után a nyár munkával, pihenéssel, bulizással, kirándulással telt. 
Johannie-Feuer






Ez a két kép Irschenberg-ben készült, ez a hely valahogy nagyon a szívünkhöz nőtt, gyakran jöttünk el ide. ☺️

Buli a család fiatalságaival ❤️

Tartottunk csajos napot is....
Reggelire Pezsgő.... majd színház, aztán irány a shopping és mozi.️.. persze egy finom ebéd, egy-
két koktél és egy látogatás a piacon a MAGYAR standnál elhagyhatatlan volt. 😃



Majd persze a nap végén a közös bulizás a fiúkkal is alap volt. 😃❤️


Nos az ottlétemet csupa boldogság és kiegyensúlyozottság jellemezte. Sokan kérdeztétek, hogy hogy bírtuk azt, hogy most igazából egész nyáron 0-24-ben együtt voltunk. Hát a válaszom az, hogy még mi sem gondoltuk volna, hogy ennyire jól.
Szuperül tudunk egymással dolgozni, élni.. Nagyon jó, hogy szeretnek a tesói és mindenkivel jól kijöttem, így nagyon sokszor csináltunk közös programokat, mint vásárlás, csúszdapark, társasozás, bulizás, illetve a közös Puzzle -t sem hagyhatom ki a sorból. Az, hogy van már ott egy barátnőm, akire bármiben számíthatok, még akkor is, ha sok mindenben különbözünk is.
...Mondjuk lehet, hogy a szeretetük oka, hogy gyakran főztem nekik magyar finomságokat is.. 😃😃



Aztán eljött a nap, hogy hazautaztunk nyaralni. ☺️


A hosszú út után a kompon. 

A két hét kicsit kalandosan telt... Zamárdi (4 nap), Györköny (1 éjszaka), Gyula (4 nap), és ismét Zamárdi, de az már végleges. Fesztiváloztunk egyet zárásként. ☺️❤️





Szóval, így összefoglalásként, fantasztikus nyaram volt, végre kipihentem magam és boldog voltam, mert minden pillanatot a szerelmemmel tölthettem. Nagyon hiányzott a családom és a barátaim/ nagyon hiányoztatok, de tudom hogy a távolság nem probléma már.
És a célom ebben az évben, hogy mindenkivel annyi időt töltsek, amennyit csak lehetséges.

És egy csodaszép képpel köszönök el, egyszer jelentkezem megint ne aggódjatok ;)

Puszi
***Jégvirág***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...