Ugrás a fő tartalomra

Rohan az idő...

Sziasztok!

Ismételten egy kicsit le vagyok maradva. Hogy őszinte legyek, ahogy belecsöppentünk a suliba, folyton be volt táblázva a naptáram, és lehet, hogy rosszul emlékszem, de nem nagyon volt olyan hétvégém amikor csak úgy voltam.

Még szeptemberben hála a kedvenc nagybátyámnak és nagynénémnek eljuthattunk Visegrádra, ami szerintem tényleg egy igazán gyönyörű hely. Rá, ha minden igaz egy-két héttel ismét meglátogattam az Oktoberfest-et Münchenben, és idén a kis családom is elkísért. :) Nagyon szép hétvége volt.
A több szép dolog mellett, hatalmas nyomás van rajtam ebben az évben. Valahogy mindig szorít az idő, mindig van valami, és folyton kattog az agyam, ami elég kimerültté és talán egy kicsit passzívvá is tett az elmúlt hónapokban.
Itt volt a két nyelvvizsgára való készülés, különböző versenyek, persze a továbbtanulás és a nyári Prachtikum/ gyakorlat.
Még a legstresszesebb időszak előtt eltölthettem egy kis időt a szerelmemmel, és kirepültünk a barátainkhoz Dániába egy pár napra, majd egy kicsit együtt lehetett az osztályunk ugyanis a suli biztosított nekünk egy hetes kirándulást Berlinbe. Amit meg kell, hogy mondjak, nagyon jót tett az osztályunknak.
Innen viszont megindult a lejtő, ugyanis rengeteg továbbtanulásos fejmosás, dolgozatok hegye ( és ugye mindegyiknél elmondják, hogy ez beleszámít az érettségibe.... -.-) na és persze a nyelvvizsga a nyakunkon és a karácsonyt még akkor meg sem említettük.
Rengeteg készülődéssel és stresszel járt a német nyelvvizsga, és aki azt mondja, hogy egyszerű, az nem dolgozott előtte igazán az anyagával. Hála a jó égnek túl vagyunk rajta, az összesített eredmény majd áprilisban érkezik Németországból, de addig is ennyivel kevesebb.
Most hogy ezen túl vagyunk, jöhet az angol középfokúra a felkészülés és persze a nyári gyakorlati hely megtalálása, mert ez is egy külön rituálé....  különösen annak aki külföldön tervezi ezt a projektet megcsinálni.
Ez az év nem igazán az én évem, úgy érzem. Nagyon sokat tanulok, lelkiismeretesen megcsinálok mindent, és mégsem sikerülnek a dolgok, nem kapok túl jó jegyeket, és ez lelkileg nagyon lehúz. Sokszor egyedül érzem magam és azt érzem, hogy senki nem tud segíteni, csak hogy eltapos az ÉLET és nem tudok felállni. Mindig van valami újabb, és nem érzem azt, hogy van egy szusszanásnyi levegőm arra, hogy össze szedjem magamat.
Ennek ellenére, megpróbálok megint lábra állni, újra kezdeni és erős nőként újra és újra megpróbálni. Ha vissza olvasnám ezt a blogot, hogy honnan indultam, és mik voltak a céljaim, akkor újra tudnám, hogy SOHA nem voltam az aki feladja, és miután erre rájöttem, most sem fogom feladni, még akkor sem, ha baromi nehéz.

Tudom, hogy sokan támogattok, még akkor is, ha éppen ti magatok is nagyon elfoglaltak vagytok.
És hajlamos vagyok elfelejteni, de nagyon köszönök nektek mindent.

Legyen a 2018 a talpra állás éve, és újult erővel vágjunk neki!  <3

Szóval szeretnék mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt, kellemes ünnepeket, egy nagyon jó szilveszteri bulit és egy szuper jó, boldog és sikerekben gazdag boldog új évet kívánni.

Nem ígérem, hogy egy hamar jelentkezem, de igyekszem <3


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...