Ugrás a fő tartalomra

Mese.. vagy valóság?

Sziasztok!💗♡

Igen... egy fél év után előkerültem 😄
Ősszel jelentkeztem egy pár sorral és annak a folytatását vagy magyarázatát még nem akartam leírni. De talán most jött el az ideje.
Az akkori boldogságomnak akkor még kimondott oka nem volt, csak reméltem hogy rá pár napra lesz. :)
 Lett is. És két nap híján fél éve, hogy ugyan olyan boldoggá tesz engem :)
A lényeg, hogy elég vicces, hogy a blogom a német kapcsolatokról szól ami kicsi korom óta hozzám kapcsolódnak. A sors úgy hozta, hogy a barátom Ronny egy német fiú, és ő a nagy boldogság oka.

Biztosan sokan ellene vannak, ,,Távkapcsolat" ...német és mit is képzelek. Ezeknek az embereknek mondanám, hogy igen, nem könnyű, hogy 800km-re van, és a normálishoz képest ritkán találkozunk, de boldogak vagyunk, hogy vagyunk egymásnak :)

A családom azt hiszem szereti (ha valaki a családból most olvassa, remélem mosolyogva bólogat....ha nem az sem baj, nem változtat semmin :P ) és az ő családja is családtagként tekint rám és ezek nagyon boldoggá tesznek engem.

A suli többé-kevésbé jól megy, mondjuk a kémia nem az én tantárgyam, így abból nem lesz túl jó a jegyem.
A többi, egészen jó lesz. A barátaim a héten ballagtak el, azok, akikkel együtt kerültem oda.
Nagyon fognak hiányozni, és eléggé üres lesz nélkülük az iskola....
De nem vagyok önző, sok sikert nekik az érettségihez! Sok sikert lányok!♡💗

Két héten belül szinte mindenből lezárnak, ugyanis mi megyünk Németországba a cserediák program keretében egy hétre, és utána már nem sok minden lesz.
Ennek az évnek is hamarosan vége.

Idén nyáron is Zamárdiban találtok meg, már ha valaki nagyon hiányolna... :P

A tesómat felvették a választott sulijába, szóval nagyon büszke vagyok rá, szépen belehúzott :)

Eddig (nekem) szép ez a 2017-es év, és ne hagyjátok Ti sem, hogy máshogy legyen! :)

Ha előbb nem, akkor legkésőbb ősszel jövök :)
        Puszi:
***Jégvirág***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...