Sziasztok.
Így kicsivel több mint 4 hónap után jelentkezem... ahogy vissza néztem az elmúlt három év cselekményit, rájöttem, hogy jobban járnék, ha többször írnék, és jobban nyomon követhetném, hogy hogyan változok én... és a körülöttem lévő emberek.
Szóval itt vagyok. :)
Az elmúlt 4 hónap úgy telt el, hogy csak azt mondogattam, hogy ezen legyünk túl, meg azon... és most ránézek a naptárra, és már lassan április közepe van... Tudom, az anyukám mindig azt mondja, hogy ne hajtsam az időt, de amikor előttem van, akkor mindig minden távolinak és lehetetlennek tűnik. Aztán észhez kapok és már túl is vagyok rajta.
Örültünk, hogy túl vagyunk a féléven, azután össze kellett kapjuk magunkat, mert minden tanárt sikerült kihozzunk a sodrából ( és azt hiszem, hogy ez még valahogy mindig tart... :D ), és egyszer csak arra kapjuk fel a fejünket, hogy már a 3/4 éves értékelésekről beszélgetünk... Így eljut, hogy már csak 2 hónapunk van a javításra... ami ilyenkor már nem egyszerű, pláne, ha hiába igyekszel, egy szót sem tudsz vissza mondani a tananyagból, csak annyi van meg, hogy milyen tantárgy amiről beszélünk (...jobb esetben...)
Nem, azért azzal mindig tisztában vagyok. :)
Érdekes ez az idei év/tanév.. több értelemben is. Pl, nem gondoltam volna, hogy valaha még kapok 5-t matekból, azt meg főleg nem, hogy teljesen ötösre fogok állni... A másik meg az angol, amit nem gondoltam, hogy valaha szeretni fogok, (igaz... több oldalról befolyásoltak) de az a második kedvencem, és igazából itt ki is fújtak a kedvencek. :)
A némettel, ami éveken keresztül a kedvencem volt, és imádtam (hiszen nézzetek csak fel a blogom címére...) most hadilábon állok vele, nagyon. Szeretek németül beszélni, de kegyetlenül elveszi a kedvem, hogy minden amit csinálok sz*r és hiába gyakorolok a nyelvtanom sose lesz jobb 2-es nél.Igen... nem hülyéskedem, tényleg 2-est írtam. És tudom... a közeli ismerőseim biztos elborzadtak, hogy hogy lehetnek ilyen rossz jegyeim... de elhihetitek, hogy lehet nem látszik, de belül egy mindent szétverni vágyó, zokogó lány van akinek már fogalma sincs, hogy mit csináljon még, hogy megfeleljen ebben az iskolában...
Ezek mellett, elég érdekes év... Örülök, hogy kaptam új barátokat, és olyan emberekkel hozott össze az élet, akikért nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem... Sokat jelent a barátsága, még ha talán nem is tud róla. És vannak akik jöttek és miattuk örülök, az élet egyik legundokabb oldala az, hogy ha valaki új jön, és neki örülsz, akkor biztos van valaki aki otthagy és azt nagyon nehezen tudod feldolgozni. És biztos majd megint jön valaki, és kitölti az általa hagyott űrt, de egy újabb bizalmat nehezen adsz ki a kezedből.... főleg ha már nem először hagytak ott. Ilyenkor az az érzésem, hogy kirántották alólam a gyönyörű nagy szőnyeget, amire azt hittem előtte, hogy stabil, és azon nyugodtan állhatok, mert ha ott vagyok, soha nem lesz bajom, vagy ha igen, van ki megvigasztal... De nem... valószínűleg velem van a baj, olyan mintha lent lennék a földön és mindenki csak elsétál mellettem, van aki majdnem hasra esik bennem, de nem veszi észre, hogy a földön vagyok. És az a baj, hogy nem tudom, hogy hogyan történhet meg ez mindig... miért kell nekem mindenkit elveszítenem??? Nem tudom mit csinálhattam előző életemben, de az tény, hogy most bűnhődöm miatta.
És a legrosszabb, hogy nem tudom, hogy mit rontottam el. .....Ha netán elolvasod (amit erősen kétlek, de van egy nagyon jó film, amiben az mondogatják, hogy ,,...és sose hagyjon el benneteket a remény!", hát... bevallom, már nem sok van bennem, de talán még egy kicsit kitart) akkor, ha nem is akarsz velem beszélni, csak azt akarom, hogy tudd, hogy HIÁNYZOL. Meg azt, hogy nem vagyok az a fajta, aki bárki előtt sír, de elsírtam magam a Tescoban egy cukkini láttán...
Nem kell kiakadni a többieknek, nem kell értem aggódni, sem felkeresni emiatt, csak úgy érzem, elvesztettem egy meghatározó személyt az életemből.
Most tényleg megpróbálok hamarabb jelentkezni, legkésőbb a nyári szünet előtt.
Hamarosan jövök!
Üdv:
***Jégvirág***
u.i: Majdnem elfelejtettem, ezt nektek hoztam :) :
Így kicsivel több mint 4 hónap után jelentkezem... ahogy vissza néztem az elmúlt három év cselekményit, rájöttem, hogy jobban járnék, ha többször írnék, és jobban nyomon követhetném, hogy hogyan változok én... és a körülöttem lévő emberek.
Szóval itt vagyok. :)
Az elmúlt 4 hónap úgy telt el, hogy csak azt mondogattam, hogy ezen legyünk túl, meg azon... és most ránézek a naptárra, és már lassan április közepe van... Tudom, az anyukám mindig azt mondja, hogy ne hajtsam az időt, de amikor előttem van, akkor mindig minden távolinak és lehetetlennek tűnik. Aztán észhez kapok és már túl is vagyok rajta.
Örültünk, hogy túl vagyunk a féléven, azután össze kellett kapjuk magunkat, mert minden tanárt sikerült kihozzunk a sodrából ( és azt hiszem, hogy ez még valahogy mindig tart... :D ), és egyszer csak arra kapjuk fel a fejünket, hogy már a 3/4 éves értékelésekről beszélgetünk... Így eljut, hogy már csak 2 hónapunk van a javításra... ami ilyenkor már nem egyszerű, pláne, ha hiába igyekszel, egy szót sem tudsz vissza mondani a tananyagból, csak annyi van meg, hogy milyen tantárgy amiről beszélünk (...jobb esetben...)
Nem, azért azzal mindig tisztában vagyok. :)
Érdekes ez az idei év/tanév.. több értelemben is. Pl, nem gondoltam volna, hogy valaha még kapok 5-t matekból, azt meg főleg nem, hogy teljesen ötösre fogok állni... A másik meg az angol, amit nem gondoltam, hogy valaha szeretni fogok, (igaz... több oldalról befolyásoltak) de az a második kedvencem, és igazából itt ki is fújtak a kedvencek. :)
A némettel, ami éveken keresztül a kedvencem volt, és imádtam (hiszen nézzetek csak fel a blogom címére...) most hadilábon állok vele, nagyon. Szeretek németül beszélni, de kegyetlenül elveszi a kedvem, hogy minden amit csinálok sz*r és hiába gyakorolok a nyelvtanom sose lesz jobb 2-es nél.Igen... nem hülyéskedem, tényleg 2-est írtam. És tudom... a közeli ismerőseim biztos elborzadtak, hogy hogy lehetnek ilyen rossz jegyeim... de elhihetitek, hogy lehet nem látszik, de belül egy mindent szétverni vágyó, zokogó lány van akinek már fogalma sincs, hogy mit csináljon még, hogy megfeleljen ebben az iskolában...
Ezek mellett, elég érdekes év... Örülök, hogy kaptam új barátokat, és olyan emberekkel hozott össze az élet, akikért nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem... Sokat jelent a barátsága, még ha talán nem is tud róla. És vannak akik jöttek és miattuk örülök, az élet egyik legundokabb oldala az, hogy ha valaki új jön, és neki örülsz, akkor biztos van valaki aki otthagy és azt nagyon nehezen tudod feldolgozni. És biztos majd megint jön valaki, és kitölti az általa hagyott űrt, de egy újabb bizalmat nehezen adsz ki a kezedből.... főleg ha már nem először hagytak ott. Ilyenkor az az érzésem, hogy kirántották alólam a gyönyörű nagy szőnyeget, amire azt hittem előtte, hogy stabil, és azon nyugodtan állhatok, mert ha ott vagyok, soha nem lesz bajom, vagy ha igen, van ki megvigasztal... De nem... valószínűleg velem van a baj, olyan mintha lent lennék a földön és mindenki csak elsétál mellettem, van aki majdnem hasra esik bennem, de nem veszi észre, hogy a földön vagyok. És az a baj, hogy nem tudom, hogy hogyan történhet meg ez mindig... miért kell nekem mindenkit elveszítenem??? Nem tudom mit csinálhattam előző életemben, de az tény, hogy most bűnhődöm miatta.
És a legrosszabb, hogy nem tudom, hogy mit rontottam el. .....Ha netán elolvasod (amit erősen kétlek, de van egy nagyon jó film, amiben az mondogatják, hogy ,,...és sose hagyjon el benneteket a remény!", hát... bevallom, már nem sok van bennem, de talán még egy kicsit kitart) akkor, ha nem is akarsz velem beszélni, csak azt akarom, hogy tudd, hogy HIÁNYZOL. Meg azt, hogy nem vagyok az a fajta, aki bárki előtt sír, de elsírtam magam a Tescoban egy cukkini láttán...
Nem kell kiakadni a többieknek, nem kell értem aggódni, sem felkeresni emiatt, csak úgy érzem, elvesztettem egy meghatározó személyt az életemből.
Most tényleg megpróbálok hamarabb jelentkezni, legkésőbb a nyári szünet előtt.
Hamarosan jövök!
Üdv:
***Jégvirág***
u.i: Majdnem elfelejtettem, ezt nektek hoztam :) :
Megjegyzések
Megjegyzés küldése