Ugrás a fő tartalomra

2015-ös évem... :)

Halihó! :)

Igenigenigenigenigenigen tudooom, azt ígértem nyár végén, hogy többször próbálok jelentkezni, és ez nem igazán  egyáltalán nem sikerült.... Tényleg nagyon-nagyon sajnálom, de ahogy elkezdődött az iskola... hát valami olyasmihez tudnám hasonlítani, mint amikor az autó hátsó ülésének az ablakán nézel ki, és látod a bóját és figyelsz, hogy majd ha oda érünk, akkrór meg tudod nézni, és abban a pillanatban már pont nem látod, mert elhúztunk mellette, és már csak akkor látod amikor nagyon messze vagy. Szóval nekem is így telt az első félév, annyira gyorsan történt minden, hogy hihetetlen.
Nagyjából úgy telt az idő, hogy megnéztem, hogy : jó... már csak matek tz, szódoga, irodalom dolgozat, megint tz, megint doga és még egy nagy felelés, ahol remélem, hogy nem felelek, és itt a hétvégee!!
Aztán ez előröl, és persze a hétvégéinkről is gondoskodtak. Ebben a félévben szeptember óta, három könyvet sikerült elolvassak, és abból kettő kötelező volt, egy német irodalomra, egy pedig magyar irodalomra.
Ennek, és a nem túl jó jegyeim ellenére egész jó félév volt. Én szeretem az új osztályt, jó fej emberek vannak benne, és talán negyedik végére össze is kovácsolódunk. :)

De most, nem az volt a célom, hogy elmeséljem az utóbbi négy hónapomat, hanem hogy össze foglaljam az évet.
Méghozzá, azt hiszem, hogy egy hihetetlenül jó évet fogok most összefoglalni pár mondattal, emlékkel és képpel. Szerintem a legjobb az lesz, hogyha mindjárt az év elejével kezdem. :)


Nem is értem, hogy hogy lehetett volna rossz évem, hiszen tavaly ilyenkor a Balaton parton álltam, szétfagyott kezekkel, és mindennel néztem a füredi kikötőből kilőtt tűzijátékot, majd a déli parton folyó 'harcot' néztem, és könnyes szemmel azt mondtam : Akármi is legyen, én boldog leszek.
Tudom... volt egy-két időszak, amikor ezt nem sikerült betartsam, de összességében tényleg boldog voltam. :)
Azt hiszem a következő fordulópont akkor volt, amikor kiderült, hogy felvesznek a Magyar-Német tagozatra, azután a sikeres nyelvvizsga, osztálykirándulás, Ausztria, nyelvvizsga átadó, ballagás, és
 BALATON ez azt hiszem rengeteg dolgot foglal magába : régi és új barátokat, örömöt, bánatot, rohanást, és unalmat, bizalmat, és rengeteg mindent, amit sajnos szavakkal nem lehet elmondani. Az, hogy rengeteg embert ismertem meg, ez hihetetlen élmény, és az is fantasztikus érzés, amikor meglátod a régebbi barátaidat, hogy csak miattad vannak ott, és majd kiugrasz a bőrödből, hogy ott vannak, de akkor is dolgoznod kell, de így is nagyon jól éreztem velük magamat, és remélem megismételjük! :) <3
A bulik, és az ünneplések sem maradhatnak ki, hiszen eléggé meghatároztak mindent.
Nyár végén a fesztivál, és aztán a suli.
Új osztály, tanárok, és minden. Rengeteg tanulnivaló és meg nem állás. Aztán az őszi szüneti szobacsere, aztán újra a meg nem állítható suli. Az utolsó hét viszont jó volt, közös ünneplés a táncosokkal (ja igen, újra táncolok :) ) meg a osztállyal és végül a theatertag, ami miatt volt némi veszekedés, de végül össze hozta kicsit az osztályt.
A karácsony nagyon jól telt. Szent este nálunk voltunk jöttek a mamáék, meg délelőtt voltunk Szekszárdon, és végre velük is találkoztunk, hiszen a rengeteg program miatt ritkán jön össze. :)
A többi nap a mamánál ettünk, és nagyon jó volt, együtt társasoztunk, és nekem ez nagyon sokat jelent. :)
 Hát, ennyi nagyon röviden, ( ha ezt mind rendesen elmesélném.... egy regény kijönne belőle.. :) )
és akkor jöjjenek a képek. :)





















Hát, egy pár képpel ennyi lenne az elmúlt évem. 
Most pedig: Minden kedves olvasómnak, rokonomnak, barátomnak és mindenkinek szeretetben, egészségben gazdag boldog új évet kívánok! 


 És akkor majd egyszer jelentkezem, nem ígérem, hogy egyhamar, de jövök! :)
         Üdv: 
***Jégvirág***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...