Ugrás a fő tartalomra

Az elmúlt hét, elég sűrű történései.... :(

Sziasztok!
Bocsánat, hogy megint ilyen későn...

A héten sor került a rengeteg dolgozatra. Úgy hogy nem rettegtem tőlük, mert készültem rájuk, és annyira nem nehezek. Viszonylag jól sikerültek.
Annyira gyorsan elment a hét első fele, hogy alig vettem észre.
Csütörtökre kaptam időpontot a bőrgyógyászhoz (volt egy pár szemölcsöm). Haza kellett menjenek  Szekszárdra. Iszonyatosan féltem, a szobatársaim ,,bátorító" beszámolásai miatt.
Mikor túl lettem rajta, akkor már az éhségtől akartam elájulni, így anyáék azt mondták, hogy együnk a mekiben.
Be is mentünk, rendeltünk, aztán leültünk. Először letettem a táskát a pad külső szélére, de azzal a gondolattal, hogy valaki menet közben fel ne kapja, át tettem a másik felemre, belülre.
Mikor végeztünk, akkor apa mondta, hogy elmegy a mosdóba, anya visszavitte a tálcát, én meg a sült krumplis dobozt fogtam a kezembe, és kifordultam, hogy lássam anyát. Jött apa és megindultunk.
.... a táska ott maradt.....
Baja felé az ülésen eszembe jutott, hogy nincs ott mellettem a táskám, de abban voltam, hogy beraktam a csomagtartóba.
A sulinál kiszállva megnéztem a csomiba, de csak a kabátom volt benne.... akkor jutott eszembe....
A kolesz igazgató megkereste a gyorsétterem telefonszámát, de mire anya felhívta őket már nem volt ott a táska.
Visszamentek.
Egy nyomozó ismerősük lekérte a biztonsági felvételeket.
(Ezt most mér csak a szégyenítés kedvéért is leírom!)

Egy jól öltözött család ( kisgyerek, nagymama, anya, apa) jött be az étterembe. Az egész helység üres volt de ők pont oda ültek le, és a nőnek látszik az arcán, hogy észrevette, és tetszik neki. Rádobta a kabátját és úgy vitték ki. Hozzá kell tennem, hogy fehér emberek.
A táskámban benne volt:
-a pénztárcám ( amit születés napomra kaptam)
-a pénzem
-a tárcában benne volt egy ,, Viel Glück"-ös(sok szerencsét) kártyám amit még a német tanáromtól kaptam.
-az ellenőrzőm
-az írataim
-az mp3 lejátszó (szintén szüli napi ajándék)
-a vadi új fülhallgatóm
-és a táska amit szülinapomra kaptam két hete használom.
Szóval igazából eszmei érték számít nekem, és nem tudom mit akartak az irataimmal, mert mert semmire nem tudják felhasználni. Csak most megint szaladgálhatunk, és a diákom is nem rég jött meg.
Nem hiszem hogy olvassák ezt, de igazából nagyon remélem.  Feljelentést tettünk a rendőrségen, (az arcok tisztán látszanak) és ha megtalálják, szabadság vesztésre is ítélhetik, mivel közokiratot loptak el.
És azt is hozzá tenném, hogy nem egy telefonszám volt ott, és nem egy elérhetőség, ahhoz hogy vissza tudják adni.
Szerintem undorító dolog.
És azt is szeretném, hogy tudja, hogy órákig zokogtam, és a szobatársaim alig tudtak megvigasztalni.
Bocsánat a kirohanásomért, de azt szeretném hogyha minél többen tudnák, hogy még egy tehetős, MAGYAR család is tud ennyire nyomorult lenni.

Azért anyáék egy majdnem ugyan olyan pénztárcát, csak barnában. Nagyon imádom őket!! <3 <3

Ma ,, óriási nagy" búcsú volt a falunkban, és hoztam a lányoknak Faszárú szopókát!! :)

Hamarosan jövök!!!
         Üdv:
***Jégvirág***



Megjegyzések

  1. Meglett a táskád?:( Nagyon sajnálom a történteket, nem is értem hogy van képük az embereknek ilyent tenni... Undorító, de sajnos ez Magyarország.. :/ Remélem jól vagy!♥

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen, jól, csak iszonyatosan kiakadtam.
    A táska továbbra sincs meg, így elkezdtük az összes iratot újra csináltatni....... <3

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...