Ugrás a fő tartalomra

Gólya?!...:D

Sziasztook!
Újra hétvége, és megint egy élménydús héttel gazdagabb vagyok! :D

Szint elröpült a hét, így, hogy nagyon vártuk a gólyabált! :)
Jó sok tanulnivaló van, de most valahogy belejöttem, és eddig mindent sikerült a megadott időpontra megtanulnom! :) Szóval most kicsit örülök...

A Gólyabál napja::

Nagyon korán keltünk, hogy mindennel elkészüljünk, de persze nem teljesen jött össze. :)

Egész délelőtt, a nulladikosokkal voltam. Nagyon jó óráik vannak, és teljesen komolyan tudom ezt a sulit még olyannak is ajánlani, aki még nem tanult németet.
Szünetekben jöttek a végzősök, és össze vissza firkáltak minket! :D
Délután el  kellett mennünk a lll. Béla Gimi elé és el kellett énekeljük a Frankel indulót, aztán öleléseket kellett gyűjtenünk, természetesen a bélásoktól,.... és  a buszpályaudvari ÁBC-ből gyufát kellett vennünk ÁFÁ-s számlára! :D
Mondanunk sem kell, a délután folyamán majdnem elvertek bennünket! :D
Estig a Punk-rock szerkóban kellet maradnunk, a mi kb. így nézett ki:
(A Kupit ne nézzétek a háttérben! :D)
A sminkem pedig ilyennek készült: 
Este 6-kor kezdődött a bál, ahol ott volt az egész igazgatóság, és rengeteg gimis tanár, és a 0-12-es diákok.
Mi még mindig beöltözve ,,pózoltunk", ameddig a végzősök előadtak egy tanár paródiát, ami (mivel a gólyabál stílusa a retró) a mostani tanáraikat jelenítette meg az ő, vagyis a mostani 12-esek korában.
Nagyon vicces volt! :D
Aztán jöhetett a gólya eskü... A bal lábunkat fel kellett emelnünk, és szintén a bal kezünkkel meg kellett fogjuk az orrunkat, a jobb kezünkkel pedig a mellettünk álló bal fülét kellett fogjuk.
Az eskü szövege is nagyon vicces volt, de teljesen nem emlékszem már rá. :D
Ezek után egy közös Frankel indulót kellett énekeljünk, és még utoljára el kellett pakoljuk az összes széket... :)
Elmentünk átöltözni retró ruhába, és aztán jöhetett a bulizás! :)
Hihetetlen jól éreztem magam, kivéve egy két pillanatot amikor a sírás kerülgetett. Például:
Az egyik kedves negyedikesünk nagyon nagyon jól érezte magát, erre megkérdeztem az egyik szobatársam, hogy:
-Ez most be van szívva, vagy csak ivott valamit... ( de tényleg csak poénból)
Erre ő:
-Lehet... Vagy az is lehet, hogy ez az utolsó gólyabálja...
És akkor jutott el az agyamig, hogy mindjárt itt hagynak minket, és én nem akarom hogy elmenjenek, annyira jó fejek, és nem hagyhatják itt a kis pajtásaikat!!!
Tízig tartott elméletileg, de volt fél tizenegy is, hogy visszaértünk a szobáinkba, miközben teljes hangerővel mindannyian üvöltöttük a Frankelindulót.... :)
Nagyon jó volt!
Eszünkbe jutott, hogy másfél hónappal ez előtt, hogy izgultunk, hogy nehogy nagyon megszívassanak, és tisztára megszeppenten álltunk oda a társalgó elé, és a végére, meg mindannyian együtt röhögtünk azon hogy mekkora baromságot találnak ki nekünk.
Itt egy kép a babomról is, amit pár hete kaptunk, csak úgy, hogy a gólyabálig nevelgessünk: ( Egy előtte, közben, és utána képsor következik! )



És még egy gondolat a végére...
Az ablakunk előtt van egy nagyon szép fa, gyönyörű színekben.... Minden reggel a kertész össze gereblyézi a leveleket alóla, és elviszi.... Másnap ugyan annyi van alatta...
Lefényképeztem egy, másfél héttel ezelőtt, és most:

Itt is látszik, hogy hogy múlik az idő....

Hamarosan jövök!
        Üdv:
***Jégvirág***



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...