Sziasztok!!!
Megjöttem, egy teljes hét élményeivel!! :)
Szóval a hét eseményei...(Próbálom összefüggően, sorrendben, de nem biztos, hogy sikerülni fog! :D):
Pénteken, korán reggel keltünk, mert bementem anyáékkal Szekszárdra. Már korán reggel mentem a mamámhoz, akit annyira megleptem, hogy hirtelen meg sem ismert, és ott álltam az ajtóban, várva, hogy mikor esik le neki végre, hogy Én vagyok az!! :) Mit ne mondjak... Elég vicces volt! :D
Azután elmentem a könyvtárba visszavittem a kötelező olvasmányomat. ( Nem nagyon haladtam vele...)
Utána meg egy barátunkhoz ugrottam be a munka helyére, köszöntem neki, és már mentem is tovább egy másik ismerősünkhöz, babáztam egyet, ( Imádom azt a kislányt! *-*) és ebéd után meg indultunk is Bajára!
Kettőre kellett menni a koleszbe. Megkaptuk a szobát ( első voltam), aztán elfoglaltam a szekrényt, és kipakoltam a cuccom. Mikor már láttuk, hogy mi hiányzik, akkor elmentünk a Tesco-ba, és megvettük a dolgokat, kosarat, vállfát, kaptam nasit, és rágót (mindenféle irtó fontos dolgot :D) aztán vissza a kollégiumba. Akkorra már megérkeztek a szobatársaim is, szóval indulhatott az ismerkedés. Elég hamar ment.
( Annyit még gyors' elmondok, hogy egy szobában négyen vagyunk, és van saját fürdőnk.)
Este kint az udvaron volt ilyen ismerkedési est. Ki kellett álljunk a tizenkettedikesek elé, és egyesével kihívtak bennünket, fel kellett álljunk egy székre, és mesélni magunkról.
Mindenkitől megkérdezték, hogy van-e barátnője/barátja, és ha azt mondta hogy nincs, akkor a válasz az volt, hogy ,,Majd lesz!", ha azt mondta, hogy van, akkor a válasz: ,,Majd lesz másik!". :D
Azt én bemutatkozásomkor nem bírtak megszólalni, miután mondtam, hogy 13 éves vagyok, és 7.-be járok....
Szóval itt sokkoltam őket.. :D Ez van!
Hétvégén a várost jártuk a csapatunkkal ( mi voltunk a kékek) . A lényeges az volt, hogy vasárnap a városismeretin gyaloglás közben, végig kiabáltuk a városon a Frankel indulót, pink pólóban! :D
Megjöttem, egy teljes hét élményeivel!! :)
Szóval a hét eseményei...(Próbálom összefüggően, sorrendben, de nem biztos, hogy sikerülni fog! :D):
Pénteken, korán reggel keltünk, mert bementem anyáékkal Szekszárdra. Már korán reggel mentem a mamámhoz, akit annyira megleptem, hogy hirtelen meg sem ismert, és ott álltam az ajtóban, várva, hogy mikor esik le neki végre, hogy Én vagyok az!! :) Mit ne mondjak... Elég vicces volt! :D
Azután elmentem a könyvtárba visszavittem a kötelező olvasmányomat. ( Nem nagyon haladtam vele...)
Utána meg egy barátunkhoz ugrottam be a munka helyére, köszöntem neki, és már mentem is tovább egy másik ismerősünkhöz, babáztam egyet, ( Imádom azt a kislányt! *-*) és ebéd után meg indultunk is Bajára!
Kettőre kellett menni a koleszbe. Megkaptuk a szobát ( első voltam), aztán elfoglaltam a szekrényt, és kipakoltam a cuccom. Mikor már láttuk, hogy mi hiányzik, akkor elmentünk a Tesco-ba, és megvettük a dolgokat, kosarat, vállfát, kaptam nasit, és rágót (mindenféle irtó fontos dolgot :D) aztán vissza a kollégiumba. Akkorra már megérkeztek a szobatársaim is, szóval indulhatott az ismerkedés. Elég hamar ment.
( Annyit még gyors' elmondok, hogy egy szobában négyen vagyunk, és van saját fürdőnk.)
Este kint az udvaron volt ilyen ismerkedési est. Ki kellett álljunk a tizenkettedikesek elé, és egyesével kihívtak bennünket, fel kellett álljunk egy székre, és mesélni magunkról.
Mindenkitől megkérdezték, hogy van-e barátnője/barátja, és ha azt mondta hogy nincs, akkor a válasz az volt, hogy ,,Majd lesz!", ha azt mondta, hogy van, akkor a válasz: ,,Majd lesz másik!". :D
Azt én bemutatkozásomkor nem bírtak megszólalni, miután mondtam, hogy 13 éves vagyok, és 7.-be járok....
Szóval itt sokkoltam őket.. :D Ez van!
Hétvégén a várost jártuk a csapatunkkal ( mi voltunk a kékek) . A lényeges az volt, hogy vasárnap a városismeretin gyaloglás közben, végig kiabáltuk a városon a Frankel indulót, pink pólóban! :D
(nem túl jó minőség, de a lényeg látszik)
És a Frankel induló:
,,Fényesebb a nap sugára, hogyha rátekint Bajára,
hol a büszke nóta járja, és a német nyelv az úr.
Mert a Dunán-túl és innen, nálunk szebb leány az nincsen,
érettségin szurkol Isten, és a menza nekünk főz.
Frankelosok vagyunk FASZA gyerekek,
német tudásunk már eget vereget.
Minket látva minden épp ész megremeg,
és magában így sóhajt,
HOGY
Frankelosok Halle lúja 3*
Össze jönni de jó volna!
FRANKEL!!
Hétfő az eltelt, csak osztályfőnöki órák voltak, meg még kedden is.
Elkezdődtek a szecskáztatások is, először egy lufit kellett a mellünkhöz szorítani, két fiú pedig bekente borotva habbal, és le kellett borotválni. egyszer csak oda jön az egyik végzős és megkérdezi, hogy hogy állunk, mire én válaszolom, hogy jól, és abban a pillanatban kidurrantja egy tűvel..... mindenki tiszta borotva hab volt! :D
A másik meg annyi volt, hogy a melltartót kívülre kellett tenni a pólóra, és azt kellett kikapcsolnia a fiúknak minél gyorsabban.
A többi nap annyira nem volt érdekes, ismerkedés, beszélgetés, az órák pedig majdnem mind németül van.
Szerencsére megértek mindent, csak a matek nagyon nehéz úgy hogy nekünk még nincsenek meg azok a szakszavak..... Az angolról meg ne is beszéljünk. :(
Amúgy a Kolesz irtó jó hely, és nagyon jól érzem magam. :)
Négyen lakunk egy szobában, de általában öten lógunk, az ötödik családtag reggel fél héttől este tízig velünk van, szóval nagyon jó! :) Nagyon szeretjük egymást... úgyhogy nagyon jó lakótársakat kaptam.
Itt vagyunk négyen, hárman eredetileg is ebben a szobában lakunk (a fejemet ne nagyon nézzétek....bohóckodtam :D) :
Igen, a szívecske a nyakunkban az kötelező, a negyedikesek utasítása, és annyi szerepel rajta, hogy:
,,Szeretem a kedves negyedikeseket!" + nevek. Igen, ezt mindenhová kell vinni.
Ennyit a hetemről.
Mivel úgy látom, hogy nem volt nyerő ez a kérdezős, így nem is írok ki kérdést....
Most nem voltak olyan nagyon szépen megszerkesztve a képek, mert nem nagyon volt lehetőségem elküldeni a szerkesztőnek, így most csak ilyen.
Amit még elmondanék, hogy nem működik ott rendesen a net, szóval nagyon nehezen tudunk beszélni a Barátnőmmel, és most már nagyon-nagyon hiányzik, az a sokszor értelmetlen de számomra fontos minden napi beszélgetés.... És csak ezért vagyok szomorú.. Azon gondolkozok, hogy minden hónapban legalább két napra összefutni, és jól kibeszélni mindent (bár szerintem az is kevés lenne, de mégis több mint a semmi).
Annyira jó lenne, ha itt lenne, és megölelhetném!!! :(
Hamarosan jövök!
Üdv:
***Jégvirág***
Megjegyzések
Megjegyzés küldése