Ugrás a fő tartalomra

Ábrándozós, hosszú, tartalmas napok... :)

Sziasztook!! :)

Most, hogy ma sikerült elérnem a kiszemelt vonatot, és szerencsésen hazaértem, jöhet a heti beszámoló! :)

Vasárnap, mivel a mamám annyira feltankolt élelemmel, hogy nehogy éhen halljak, anyáék vittek vissza Bajára. :)
Viszonylag jól telt a hét.. Egy csomó dolgozat amik több mint kevésbé jól sikerültek... Na ezt inkább nem is részletezném.
A lényeg, hogy most már az angolt sem utálom, és viszonylag mennek a német nyelvű tárgyak is. Az első évben, nem leszek ötös, de ez nem akkora tragédia. Így is sokkal nagyobb előnyöm van, mintha gimibe jöttem volna ide. Rengeteg mindent tanulok, minden egyes nap, és úgy fekszem le, hogy a töri szavak járnak a fejembe. Nagyon vicces, hogy a német anyanyelvű tanár kérésére nem magyarul, hanem németül beszélve egymással zavarjuk az óráját. (Hihi..)
Mostanra megtanultam a tanulás + kollégiumi élet harmóniáját is.. Ami tény és való nem könnyű összehangolni, de sikerült! :D
Minden este van valami programunk, például lemegyünk a Súgó partra, ami nekem személy szerint a kedvenc helyem... :)
Nem a legjobb minőség, de a lényeg látszik. :)
Jelentkeztem egy filmes szakkörre, ami majd hétfő délután lesz, órák után; a másik, pedig, jobb agyféltekés rajzolást lehet elsajátítani szakkörön belül, ennek a megbeszélése kedden lesz. 
Csütörtökön este elmentem az egyik barátnőmmel, és megnéztem, hogy milyen a Baranta.
(Aki nem tudja hogy mi az; baranta a történelmi magyar harci testkultúrából származó mozgások összegyűjtéséből létrehozott tradicionális harcművészeti stílus- idézet a wikipediából-)
Nagyon-nagyon tetszik, és mostantól minden héten járunk majd erre az edzésre. Így, hogy Baján egy csomót sétálunk egyedül a lányokkal, simán jól jöhet az önvédelem, amit tanulunk! :)

Egyik este, egy nagyon régi ismerősömmel beszélgettem, úgy ahogy már nagyon régen nem....  Olyanokat mondott, hogy elsírtam magam. Egy órára minden olyan volt mint régen. :'(

A kolesz még mindig nagyon jó, és nagyon szeretek ott lenni! Elméletileg, ha minden igaz, akkor október 10-én én is Gólya bálozhatok. :)

Mint ahogy a  mai bejegyzés címe is utal rá, eléggé ábrándozósan teltek a napjaim, és volt hogy nem is nagyon figyeltem arra az emberre aki épp hozzám beszélt. Elég sok dolog történik percek alatt is a kollégiumban, úgyhogy néha kicsit úgy érzem mintha a Barátok közt-be cseppentem volna! :)

A múlt héten megígértem, de ez én levelemet megint elfelejtettem, szóval azt majd jövő héten, a többiekét pedig ma. ( A levél küldője a kollégiumi becenevét viseli a bejegyzésben, és tudósítok mindenkit, hogy mindegyikük lány, és egy fiúnak írta.):

Duda levele az egyik kedves negyedikesnek:

                                                  ,,..... .... szerelmem, mikor megláttalak remegtem
Tenyerem izzadt, arcom égett, alig várom, hogy lássalak téged. Olyan keveset tudok rólad mégis bolondulok érted, Azon gondolkodom, hogy vajon megérdemellek-e téged. Kérdeztem magamtól a sok közül vajon miért te, s rájöttem szükségem van rád mint virágnak a tavaszi esőre. Elnézlek a holdfényben, hogy csillog sötét, rövid hajad, (innen hiányzik egy sor- nem emlékszünk rá)
Kinézek az ablakon és meglátlak téged, Sötét szemed rám tekint, és felforr a vérem. Tűzbe hoz szemöldököd és magas izmos tested, tudnod kell, hogy örökké szeretlek Téged.

Aztán Zsigmoond levele, az ő kedves negyedikese sajnos beteg volt... :(    :

       Barna szemed fényesen ragyog
Hevesen ver a szívem,  mikor rád gondolok.
Csípem a neved  és becézgetem ....;
Szeretnék veled gokarton száguldani.
Sötét hajad simogatnám estig, 
Normális vagy, és ez nekem tetszik.
Hiányzik nekem ragyogó mosolyod
Csókokkal halmozom forró homlokod.
Nem vagy velem, mert gyötör a láz,
Kívánok neked szívből jobbulást!!

 Ja, és még egy valami. Most vasárnap lesz egy éve, hogy ismerem a leges legjobb barátnőmet!!! :)

Hamarosan jövök!
       Üdv:
***Jégvirág***



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...