Ugrás a fő tartalomra

2. hét Baján :D

Sziasztook!!! :)
 Megérkeztem.... de csak anyának köszönhető! Na ezt a végén! :D

Szóval a hetem.
 A Suliban minden rendben. Sűrűsödnek a tanulnivalók, de ezt is csak a fejemben veszem észre, amúgy fel sem tűnik.
Már kezd ráállni a fejem a németre. Most már teljesen. Fel sem tűnik, hogy németül tartják az órákat, és odáig is eljutottam, hogy válaszolok is.... Eddig nem tudtam/mertem. Nagyon tetszik minden óra, csak az angollal vannak némi nehézségek, de NEM ADOM FEL, HARCOLOK ÉRTE!!
A suliról nagyjából ennyit, az nem annyira érdekes.
Viszont a koleszról, na arról van mit mondani!!! :D
Kezdünk teljesen összekovácsolódni, és szerintem nagyon jó ,,család". A héten eljutott még egy nevelőhöz,
hogy én vagyok az egyetlen hetedikes, és én valóban 7-es vagyok. :D Azért higgyétek el, nagyon vicces!!!
Aztán mennek a szecskáztatások. Például olyanokat kell leírni 200*, hogy :
,, A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK ÁLTALÁNOS MŰVELŐDÉSI KÖZPONTJÁNAK, GIMNÁZIUMÁNAK, ÉS SZAKKÉPZŐJÉNEK, KOLLÉGIUMÁNAK ELSŐ EMELETÉNEK 1. VÖRÖS KIS DÍSZ TÉGLÁCSKÁJA. "   És így kell számolva.
Meg ilyenek.
Tegnap este elmaradt a táncház miatt a szecskáztatás. Mi most a szobatársaimmal kitaláltuk, hogy hasizom gyakorlatokat fogunk csinálni. Éppen az egyikőjük feküdt a földön, a szoba közepén, a másik már hálóingben, a harmadik olvasott az ágyon, én meg e-mail-eztem. Egyszer csak kopognak, és beözönlenek az emberek. De rengeteg. Fiú, lány egyaránt. Bejöttek és leültek hozzánk. Mondták, hogy ne kérdezzük, hogy mit keresnek ott, nem tudják, csak jöttek. Aztán az egyik srác elkiabálja magát, hogy megy és szól a nevelőnek, mert fiúk vannak a lány szobában. Erre mindenki felpattant, és mondták, hogy mennyünk velük. Persze nem kellett kétszer mondani, így mi is mentünk házalni! :)
Végig vonultunk az egész épületen, a frankelindulót, és a ,, az utcára nyílik a kocsma ajtót" énekelve.
Aztán megjelent ez egyik nevelő, és mondták neki a végzősök, hogy: ,, Tanárnő azt hiszem elfoglaltuk a kollégiumot. Úgy látszik mi vagyunk többen!"
Ez is elég vicces volt, és még meg is kérdezte a tanárnő, hogy akkor most ő menjen haza?
Szóval eléggé jól feldobták az uncsi hétköznapokat.
Én nagyon szeretem, és tényleg nagyon családias.
Ma péntek 13 lévén, reggel óta tiszta balszerencse a napom, és ráadásul elszállásolás van a koleszban.
Reggel már le kellett vinni a cuccokat, mert tanítás után már nem lehetett felmenni a szobákba. Ebéd után kimentünk a vonatkertbe, elköszöntem a többiektől, és indultam a buszpályaudvarba. Első voltam aki odaért. Aztán elkísértem még egy nénit, mert nem talált egy megállót, mire visszaértem még egy Frankelos volt ott, és jól ismerem. Már múlt héten is mi voltunk az elsők. A lényeg az, hogy egyre többen lettünk, és megjött a busz.
Vártam, hogy berakhassam a bőröndömet a csomiba, de zárva volt. Erre, én meg már a sor végén. Nagyon jó. Egyszer csak, jön le két srác, és berakja a táskáját. Csorsan én is betuszkoltam a csomagom, de aztán előttem álló. kettőnek mondta, hogy már nem férünk fel többen, így is tömve volt a busz. Abban a pillanatban kapcsoltam és azonnal kirángattam a csomagom, mert rá 20 másodpercre indult a busz. Szóval otthagyott.
Fogalmam sem volt mit csináljak, és felhívtam anyát. Gondoltam megmondja, hogy akkor most várjam meg a következőt, vagy nézzem meg a vonatot... De azt mondta eljön értem. Visszabaktattam a sulihoz és ott vártam meg.
Ja. Ez volt a fantasztikus Péntek 13.
Remélem nektek azért jobban telt!! ;)

Hamarosan jövök!
         Üdv:
***Jégvirág***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...