Ugrás a fő tartalomra

My best friend....

Ha jól megnéztétek a bejegyzéseimet az elmúlt időkben, akkor láthattátok, hogy számomra nagyon fontos a barátság, és a Legjobb barát szó.
Azt hiszem, most már mondhatom, hogy megtaláltam... :) Elég érdekesen találtunk egymásra, és ha elmesélem, lehet nagyon sokan az fogják mondani, hogy ,,ez nem nevezhető barátságnak; így nem lehet valakit a barátodnak nevezni..." stb. Szerintem ez egyáltalán nem így van.
   minden úgy kezdődött, hogy akkoriban nagyon sokat nézegettem a gyakori kérdéseket, de nem nagyon válaszolgattam, csak olvastam. Rengeteg olyat láttam, hogy , ti elolvasnátok ezt; nektek tetszene a könyvem...". Érdekes, hogy kb. 25 ehhez hasonló kérdésből, egyetlen egyre válaszoltam.... Nem tudom, hogy miért, ne arra gondolkodás nélkül. Megírtam egy levelet.... onnantól kezdve a levelek napi szinten váltották egymást, aztán megadtuk egymásnak az e-mail címünket. ezek után már nem csak a könyvéről beszélgettünk. Karácsony után, mikor megkaptam a tabom, már egy nap nem egyszer, hanem sokkal, de sokkal többször írtunk egymásnak. Egy webkamerázás után, anya is megnyugodott, hogy biztosan azzal a lánnyal  beszélgetek akinek mondja magát.
Számomra forduló pont volt, hogy nem felejtette el a születésnapomat... Eszméletlenül  jólesett, pedig tényleg egy kis egyszerű ajándékot kaptam...egy kis videót, amiben elénekli nekem a Boldog szülinapot. :)
Később Budapesten találkoztunk, ami megért volna egy videót.... nem hétköznapi. :D
Mint tudjátok, nem rég volt a születés napja. A bejegyzésemben felköszöntöttem, meg telefonon is, mondtam neki, hogy az ajándéka egy kicsit késik, sajnos sehogy máshogy nem tudtam megoldani....
Ha emlékeztek, egyszer írtam egy olyat, hogy ,, a legnagyobb boldogságom okát még nem mondhatom el, de hamarosan megtudjátok...". Elérkezett a pillanat, most fény derül a titokra. ( :D)
FÉL ÉVE tervezgetem, hogy nyáron eljön hozzám. kicsit gondolkoztam még, és úgy terveltem ki, hogy ezt a születésnapjára kapja. Csak sajnos a szülinapja még suli időben van, így el kell tolni. Mondtam a szüleimnek, akik egész sokára, de belementek. Ekkor kellett ,,intézkedni", mindenhol kerestem az anyukája e-mail címét, se sehol sem találtam meg, így muszáj volt a barátnőmtől elkérjem. Kicsit féltem, hogy elkezd kérdezősködni, de nem, így egész könnyű volt. ezután már csak az kellett, hogy az Ő szülei is belemenjenek. Ez sem volt túl nehéz, az anyukája is pont úgy izgult mint én.
Erre a meglepetésre múlt hét vasárnap, ( vagyis június 30-án) került sor. Úgymond félúton találkoztunk, Siófokon, a mekibe.  Szegény ártatlanul sétált be én meg, szinte mindenkit fel lökve (mindenki akkor indult meg a tálcájával....miért is ne...) a nyakába ugrottam.... oldalról, így szegény azt hitte, hogy valaki neki ment. Ehhez hozzá tartozik, hogy a meglepi szó helyett annyi jött ki belőlem, hogy HÚÚÚÚÚ. Aztán észbe kaptam, és elé hajoltam, és mondtam, hogy MEGLEPETÉÉÉS! Na, akkor leesett neki... Mondanom sem kell, utólag a videón látszik, hogy hirtelen mindenki minket néz, és biztos vagyok benne, hogy mindenki megállapította, hogy nem vagyok százas. :D  Enyhe sokk közepette leültünk beszélgetni, amikor is, elmondtuk neki, hogy akkor már a mi kocsinkkal megy ,,haza". Igen ezt is egy kis sokk követte, és egész végig vigyorogtunk mind a ketten, sőt, úgy emlékszem hogy az ő anyukája is, meg az enyém is nagyon vigyorgott. :)
Szóval ezt a hetet nálunk töltötte. Bejártuk a falunkat, Szekszárdot (ami nekem nagyon fontos), megnéztük Pécs látnivalóit, spagettit főztünk, kürtős kalácsot, és rétest sütöttünk, meg azért néha pihenni is kellett, mert ennyi gyaloglás után, már nem ártott.
El kell, hogy mondjam, hogy még senki mellett nem voltam ilyen... Nem volt olyan, hogy egymás mellet feszengtünk, mert nem találtunk témát, ha nem volt kedvünk beszélgetni, akkor mindegyikünk csendben játszott, vagy olvasott... amihez éppen kedvünk volt. Általában az van, hogy egy két után mindenkivel kiakasztjuk egymást, de ez nem történt meg. Hihetetlenül ismerjük egymást, és le a kalappal előtte, hogy minden hülyeségemmel együtt elfogad olyannak amilyen vagyok. Én azt hiszem, hogy ha még valaki ezek után is azt mondja, hogy ilyen barátság nem létezik, vagy ez nem az.... az szerintem nem tudja mit jelent a szó.
Remélem, hogy ezek után, még jobban erősödik köztünk a barátság, és egyszer majd elmarad a levelező társ kifejezés is. Remélem, hogy nagyon jól érezte magát, és szeretném még egyszer megköszönni az anyukájának, és az én szüleimnek a segítséget, szerintem ők is, és ha lehet azt mondani akkor én is kitettem magamért, hogy ez a hét ilyen fantasztikusan alakult. Tudom, hogy nélkülük nem valósíthattam volna meg a tervem. Számomra, mint tudjátok nagyon fontos a születés nap, így nagyon boldog vagyok sikerült a meglepi.
És most kivételesen kaptok egy olyan képet, amin én is rajta vagyok ( az arcok szándékosan nem látszanak):
Ami azt illeti rátok is vár egy meglepetés, amit majd nyár végén láthattok!!!
Most azt hiszem egy kicsit ritkulnak majd a bejegyzések, de igyekszem...

Hamarosan jövök!
         Üdv:
***Jégvirág***

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...