Ugrás a fő tartalomra

Nincs vége...

Kép
Szerző:
Nincs vége...

 Attól, hogy vége van az egyik suli felvételiének, attól még májusban vár rám a következő.
A némettanárom talált kidolgozott tételeket a neten, és azt írogatjuk át az én szemszögemre.
Ezeket még meg is kell tanuljam, úgyhogy nincs megállás.
Így belegondoltam, hogy mostanában nem is lesz vége úgy 6 évig még TUTI nem.
Mivel itt az influenza szezon, nagyon sokan betegek, és így érdekes módon azoknak is jó vagyok akik
egyébként ki nem állhatnak! ,, Ha nincs ló, jó a szamár is."-ebből már annyira elegem van. Komolyan nincs egy normális BARÁTOM. Olyan aki igazán a barátom, és mellettem áll, és ő is ugyan úgy a barátjának tart.
Mostanában nagyon sokat csalódtam, az úgynevezett ,, barátaimban". Azt hiszem jobban ki kell nyissam a szemem. Ebből most nagyon sokat tanultam. Elárulom, hogy abban reménykedek, hogy ha felvesznek, az új sulimban megtalálom azt a barátot, akit már nagyon régóta keresek. :(
A másik meg... ha a suliban van valami balhé akkor a mi osztályunkból valaki biztos, hogy benne van.
Komolyan meglepődnék ha egyszer nem így lenne. Az alsóbb, és felsőbb osztályokból is mindig nálunk lógnak, mert a mi hírhedt osztályunk a ,,menő"!

Hamarosan jövök!
      Üdv:
***Jégvirág***

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Szerző:
Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...
Megjegyzés küldése
További információk

Új határok?

Szerző:
 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...
Megjegyzés küldése
További információk

Viszlát 2022

Szerző:
 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...
Megjegyzés küldése
További információk