Ugrás a fő tartalomra

Születés nap...

Kép
Szerző:
Születés nap...

Az ember az életében mindig várja a szülinapját...
Vajon miért?
Talán mert várja az ajándékokat?
Vagy mert mindenki téged ünnepel?
De az is lehet, hogy azért, mert jól esik egy SMS, egy e-mail, vagy csak 2 szó:
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!
És mi van, ha a szülinapodon csak egy csalódás...
mikor azok a barátok a kiket tényleg a barátodnak gondolsz, és elfelejti a szülinapodat....
Mintha kicsavarnák a szívedet!
Elismerem, én is erre az egy köszöntésre vártam egész nap...
És akárhogy is tudtam, hogy vannak olyan barátok, akik eljönnek és osztoznak a jókedvedben,
de nekem mégis egész nap az járt a fejemben, és biztos voltam benne, hogy elfelejt!
Ha ezeket az apró részeket kizárom, meg azt, hogy az összes osztálytársam is elfelejtett...
( de azon nem is csodálkozok/csalódok)
Eljöttek, és velem ünnepeltek a szüleim, a nagybátyámék, a nagyszüleim, a barátaim, és egy olyan ember,
 aki mostanában mindig mellettem volt, és támogatott, és soha nem mondta azt,
hogy nem ér rá meghallgatni...
Nagyon jól éreztem magam, nagyon boldog vagyok, hogy vannak még olyanok,
akik nem felejtenek el, és osztoznak a jókedvemben vagy ha rosszkedvem van,
akkor ügyesen felvidítanak! :D
Köszönöm nekik ezt a napot!!!

Hamarosan jövök!
       Üdv:
***Jégvirág***

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Szerző:
Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...
Megjegyzés küldése
További információk

Új határok?

Szerző:
 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...
Megjegyzés küldése
További információk

Viszlát 2022

Szerző:
 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...
Megjegyzés küldése
További információk