Mostanában...
Eléggé el vagyok havazva... 26-ig kell még egy csomót tanulnom.
Nem tudom, hogy milyen lesz utána, de elég kíváncsi vagyok rá, és közben félek is.
Mikor eszembe jut, hogy most vagyok itt utoljára, a kedvenc tanárommal, ezekkel a személyekkel.
De közben, tök jó, hogy végre itt hagyom azokat az embereket, akikkel nem jövök ki.
A szülinapom óta, úgy érzem más lettem... Megváltoztak a nézeteim, a hozzáállásom is.
Most már nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, és hogy mit mond a hátam mögött.
Összegyűltek bennem az elmúlt évek fájdalmai, bántásai, és nem bírtam tovább. Visszaszóltam azoknak akik bántanak. Egy teljesen más stílust vettem fel velük szemben. Elismerem nem a legjobb, de nem érdekel.
Csak azt sajnálom, hogy néha, mikor elég nehéz napom van, olyanokat is bántok akiket nem szeretnék. :(
Ilyenek után megesz a lelkiismeret furdalás.
Az elmúlt időben arra is rájöttem, hogy nagyon sokszor nem látok a szememtől. És ezen eléggé elgondolkodtam. Ezek után, már kezdtem tisztán látni. Rájöttem, hogy kik azok akik valóban jót akarnak nekem, és kik azok, akik csak hátsó szándékkal jó pofiznak nekem.
Rettenetesen rosszul esett, hogy nem örülnek a sikeremnek. Valószínű hogy ez is közbe játszik abban, amit említettem.
Szeretnék elnézést kérni, amit az előző bejegyzésemnél írtam.
Igenis van egy olyan barátom akiben 100%-osan megbízok, és mindent ami bánt elmondhatom neki, akármikor!!! Szörnyen szégyellem magam, hogy elfelejtettem. Erre a hétvégén jöttem rá...
Nem említenék nevet, de ha véletlenül olvasná a bejegyzésem, biztos hogy tudni fogja hogy róla van szó!
Tényleg nagyon sajnálom!!!
Ennyit most egyenlőre!
Hamarosan jövök!
Üdv
***Jégvirág***
Eléggé el vagyok havazva... 26-ig kell még egy csomót tanulnom.
Nem tudom, hogy milyen lesz utána, de elég kíváncsi vagyok rá, és közben félek is.
Mikor eszembe jut, hogy most vagyok itt utoljára, a kedvenc tanárommal, ezekkel a személyekkel.
De közben, tök jó, hogy végre itt hagyom azokat az embereket, akikkel nem jövök ki.
A szülinapom óta, úgy érzem más lettem... Megváltoztak a nézeteim, a hozzáállásom is.
Most már nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, és hogy mit mond a hátam mögött.
Összegyűltek bennem az elmúlt évek fájdalmai, bántásai, és nem bírtam tovább. Visszaszóltam azoknak akik bántanak. Egy teljesen más stílust vettem fel velük szemben. Elismerem nem a legjobb, de nem érdekel.
Csak azt sajnálom, hogy néha, mikor elég nehéz napom van, olyanokat is bántok akiket nem szeretnék. :(
Ilyenek után megesz a lelkiismeret furdalás.
Az elmúlt időben arra is rájöttem, hogy nagyon sokszor nem látok a szememtől. És ezen eléggé elgondolkodtam. Ezek után, már kezdtem tisztán látni. Rájöttem, hogy kik azok akik valóban jót akarnak nekem, és kik azok, akik csak hátsó szándékkal jó pofiznak nekem.
Rettenetesen rosszul esett, hogy nem örülnek a sikeremnek. Valószínű hogy ez is közbe játszik abban, amit említettem.
Szeretnék elnézést kérni, amit az előző bejegyzésemnél írtam.
Igenis van egy olyan barátom akiben 100%-osan megbízok, és mindent ami bánt elmondhatom neki, akármikor!!! Szörnyen szégyellem magam, hogy elfelejtettem. Erre a hétvégén jöttem rá...
Nem említenék nevet, de ha véletlenül olvasná a bejegyzésem, biztos hogy tudni fogja hogy róla van szó!
Tényleg nagyon sajnálom!!!
Ennyit most egyenlőre!
Hamarosan jövök!
Üdv
***Jégvirág***
Megjegyzések
Megjegyzés küldése