Ugrás a fő tartalomra

Micsoda év?!

 Sziasztok!


Így az új év kezdetével jelentkezek újra a messziségből.

Mindenhol azt látom csak, hogy egy jobb évet kívánnak az emberek. 
Nyilván nem volt egy egyszerű év ez a 2020-as év, és lehet, hogy én egyszerűen beszélek....

én nekem sem volt munkám, nem tudtam pénzt keresni, nem tudtam megölelni az anyukámat a szülinapján, és anyáknapján... Nem tudtam személyesen felköszönteni a tesómat a 18. szülinapján... 
Az egyetlen ahogy a családomat és a barátaimat magamnál tudhattam karácsonykor, hogy a képeslapjaikat a karácsonyfámba rejtettem el.... És pici, apró kamerán keresztül kívántam nekik boldog új évet. 


Ha ezeket a dolgokat írom, gyűlik a könny a szememben... és igen.. ha ezeket a dolgokat nézem, nem volt egyszerű. 
Viszont, megpróbáltam a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. 

Jó emberekkel voltam végig körülvéve, és sikerült őket is kizökkenteni az önsajnálatból és a pozitív irányba terelni. 
Barátságok kerültek tesztelésre, és mindenkiből kibujt az igazi énje. Volt idő leülni.. és elgondolkodni. 
Máshol mutatkozott meg a szép...: Egyszerre többet jelent a természet, a séta mint a mozi vagy a Spa.., Többet jelent egy ölelés, egy képeslap mint valaha.. Többet jelent az utazás mint eddig. Egyszerre nagyobb lett a távolság és a találkozás értelme megnőtt. Még egy kávé is többet jelent.

Egyszerre több értelmet nyert minden ami eddig túl egyértelmű volt. 

Ha ezekre a dolgokra gondolok, akkor mégis egy szuper év volt. 
Minden rokonom, ismerősöm, barátom egészséges. Az 'itteni' családom többet jött össze, talán összetartóbb lett. Rengeteg időt töltöttünk a medencében, és ha az egyikünk épp a hullámvasúton allul volt, igyekeztek rögtön felrángatni, hogy márpedig nem hagyjuk, hogy egy ilyen **** virus elrontsa a kedvünket, az életünket... 
Nekem is voltak napok amikor a normálisnál is jobban hiányoztak a szüleim, a tesóm, a keresztlányom, a barátaim... Volt amikor a gödör legmélyén éreztem magam. 
De akkor kisütött a nap, és a jobbik felemtől egy hatalmas virágcsokrot kaptam.

Hálás vagyok, hogy olyan időt élünk, ahol legalább kamerán láthatom a szüleim, és nem kell heteket várni a levelükre vagy egy fotóra. Örülök, hogy legalább képeken, videókon láthatom az unokaöcsémet felnőni... 

Örülök, hogy ebben a szituációban nem vagyok/voltam egyedül, mert valószínüleg nem sikerült volna ennyi erővel túl legyek rajta. 


És, hogy az új év jobb lesz-e? Ki tudja!
A lényeg, hogy TE mit hozol ki belőle!!


Mindenkinek egészséget és boldogságot kívánok az új évre! Használjátok ki az élet minden percét azokkal az emberekkel akikkel csak lehet! 

Remélem 2021 a találkozás éve lesz, mert megnőtt a listám... :)

Hatalmas virtuális ölelést küldök mindenkinek! <3

***Jégvirág***



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...