Ugrás a fő tartalomra

Már megint eltelt fél év?

Sziasztok!!

Ismételten így kezdem, hogy ne haragudjatok, de mire felkaptam a fejem, ismét eltelt fél év (legalábbis az iskolában biztos)...

Annyira le vagyok maradva folyton, hogy az utolsó pillanatban jutott el, hogy karácsony van,  az pedig, hogy új évet írunk, azt még próbálom feldolgozni. :D

Éppen ezért nem volt idén szilveszteri visszatekintés az évemre, pedig ha jól végig gondolom, lenne mit összefoglalni.
Kezdjük ott, hogy Franciaország ( egy örök élmény a világ legjobb osztályával), egy sikeres angol ✓ és német nyelvvizsga ✓. Egy fantasztikus 18. szülinap, hatalmas meglepetésekkel, egy Gyakorlat a Bajor tartomány egyik legnagyobb és legismertebb cégénél, egy egész nyár Németországban és 4 év után először a nyaralás is felkerült a teljesített dolgok listájára.
Ezek mellett ugye elkezdődött az iskola és az utolsó ( vagyis remélhetőleg az utolsó) gimnáziumi évembe léptem és letudtam már szerencsére a fehér ruhás szalagavatót is, és ezek mellett decemberben keresztanyuka lettem :).

Ez az év (tanév) olyan gyorsan telik, hogy csak kapkodom a fejem. Az egész hetekre tagolódik, és mindig csak annyit tudok, hogy az adott héten mi fog történni. Aztán amikor kiemelem a fejemet a mindennapokból, gondolkodnom kell, hogy hogyan is telt el az október, meg a november és hogy már csak pár hét és itt vannak az érettségik ( 3 hét...).
Szóval enyhén el vagyok varázsolva, havazva... :D De a nagy hajtások ellenére, minden nagyon szuper. Megtaláltam a helyem, tudom mi a célom és minden problémát legyőztem magamban.
Próbálok mindenkivel időt tölteni, de egyszerűen annyira kajla vagyok mostanában, hogy csak úgy suhanok mindenhova.

Most nem ígérem, hogy hamarosan jelentkezem, mert elég kiszámíthatatlanul történnek körülöttem a dolgok, de ahogy minden tisztázódik jövök!
Addig is szorítsatok nekem minden ujjatokkal, hogy jól sikerüljön az érettségi és, hogy legyen olyan cég akinek én vagyok a tökéletes ember és ők nekem az álom cég :)
Puszi mindenkinek, és tartsatok ki, már nem sokáig lesz tél ;)

***Jégvirág***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...