Ugrás a fő tartalomra

Mikor hol...

Sziasztook!


Szóval az utóbbi egy, másfél hónapom egy kicsit rohanással telt, azt sem tudtam, hogy hol a fejem, és mégis mindig a megadott időpontban ott tudott lenni a fejem, és még tanán egész jól is tudtam teljesíteni. Vagyis pontosabban az elmúlt egy hónapban, ugyanis a január eleje szörnyű volt.
Idő közben részt veszek a csapatommal egy történelem versenyen aminek havonta vannak kérdőívei és elég sok időt elvesz, viszont imádom.
Aztán mivel az osztályom megnyert egy Euróscolas versenyt, január 31-én Strasbourgba (Franciaországba) utaztunk majdnem az egész osztályunk és részt vettünk a diákparlamenti napon.
Fantasztikus élmény volt, és érdekes, egy csomó mindent sikerült megértenem, ezzel egy időben beleszeretnem a francia nyelvbe és a helybe is.  Ha valahova, akkor oda biztosan költöznék. :)




Szóval az utóbbi időben igy vissza gondolva eléggé belehúztam az utazásba... Oktoberfest, Dánia, Berlin, München, Strasbourg és persze a folytonos úti cél a 💗-em, de tervben van egy Weiblingeni út is.
A nagy utazás mellett ezen a héten volt a Jugend Debattiert International iskolai fordulója ami egy vita verseny, hogy mindenki értse, és tovább jutottam, és Pécsen lesz március 12 -én.
Szóval így zajlik az én kis életem, most mondtam fel a hotelban ahol ezek mellett még hétvégente dolgoztam... És ma végre elküldtem a jelentkezésemet a Praktikumra. Szóval szépen lassan potyognak le a terhek a vállamról.... :)

Vigyázzatok magatokra,
hamarosan jelentkezem!
 ***Jégvirág***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...