Ugrás a fő tartalomra

Sűrüsödő hetek. :)

Halihóó...

Kezdett olyan érésem lenni, hogy elfelejtettem valamit, aztán eszembe jutott, hogy lehet hogy be kellene jelentkezzek... Aztán mikor megláttam, hogy dec. 31.-én írtam utoljára, lepillantottam a mai dátumra, és mindjárt február közepe van... Szóval, igen, épp itt az ideje, hogy életjelet adjak magamról. :D

A szünet után mindjárt belecsöppentünk az iskolába, még fel sem fogtuk de 3 témazárón már túl is voltunk...
3-4 óra alvásokkal, több órás tanulásokkal telt a féléviig az a két hét, és minden lehetséges dolgot kihasználtunk a javításra. Ugye ez a félév is beleszámított a felvételibe.
Közben le kellett adni, a hogy ki melyik osztályba szeretnénk menni az intézmény kínálatai közül, Én a magyar-német tagozatot jelöltem meg elsőként (azt ami két érettségit ad), és a szakképzős osztályt.
Nem sokkal a félévi után, talán 1,5 hét, és meg is lettek az eredmények:


Eközben persze, számításunk ellenére ugyan úgy meg lehet szakadni az elvárások miatt...

Nem tudom, hogy mikor, és hogy sikerült ilyen gyorsan, de vége lett a januárnak....
A múlt hét minden napja a valahogy túl élem kategóriába tartozott...de sikerült, és túléltem. :)
Pénteken nem mehettem haza, ami azért egy kicsit fura volt.., de legalább az egyik barátnőmmel töltöttem,
gusztustalan, és gusztustalanul egészségtelen kajákat ettünk, zenét hallgattunk és közösen voltunk rosszul lettünk a sok gusztustan kajától. Voltunk délután egy kávézóban, miközben éppen 40 cm hó esett odakint..., ő kávézott, én meg a forrócsokinál maradtam, mivel még mindig nem bírtam megszeretni még a kávé szagát sem...


Szombat este Svábbál volt az iskolában, ahol énekeltünk aztán maradtunk a bálban. :)




Hirtelen ennyit tudtam összeszedni, de megpróbálok most majd hamarabb írni. ;)

Hamarosan jövök!
         Üdv:
***Jégvirág***

U.i.: Bon Bon - Holnaptól

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...