Ugrás a fő tartalomra

Megint... ezer éve.... :)

Sziasztok!!! :)

Végre eljutottam odáig, hogy van egy ici-pici időm, hogy írjak! :)
Hol is kezdjem........

Túl az első féléven (4,72-es félévi átlag), és hogy végre itt a tavasz, vissza tért belém az élet is! :)
Nagyon sok minden történt azóta amióta nem írtam, de annyira utálom, hogy szépen összeszedem, hogy miket szeretnék beleírni a bejegyzésbe, és amikor írok, kong a fejem, és gondolkozok, hogy mit is akartam... :D

A baráti társaságunk kezd egyre nagyobb lenni a koleszban, illetve az osztályban is kezdenek kialakulni a baráti körök számomra.
Nagyon jól esik, és egy kicsit furcsa is, hogy itt vannak tényleges barátaim, és számítok is nekik valamit...

Soha nem unatkozunk, és sok sok közös programot igyekszünk szervezni!

Szeretném még itt elmondani, hogy ugye említettem nektek is párszor az új blogot.
Nagyon meglepődtem, hogy ennyire érdeklődnek az emberek, és nagyon sok érdekes téma érkezik.
Nagyon örülünk. hogy ennyi embernek tudunk segíteni, és ezt a rengeteg követőt... szinte el sem hisszük.

Szeretném itt is üzenni, hogy nagyon kevés időm van, és most, hogy itt a jó idő leginkább kifele mennék, de próbálok/próbálunk mindenkinek és időben válaszolni... de ez eléggé lassan megy!

Majd nem sokára  jön egy érdekes bejegyzés..... :$

Addig is kitartást mindenkinek!!
           Üdv:
***Jégvirág****

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...