Ugrás a fő tartalomra

Az elmúlt hét eseményei.. :)

Sziasztok!!!
Bocsánat a késésért, de megint elszaladt a hétvége... :)
Most viszont jöjjenek az elmúlt hét eseményei :)

Múlt hét vasárnap, vonattal mentem vissza. A vasút állomáson ott volt az a kedves negyedikes, akinek a szerelmes levelet kellett írnom... Amíg nem jött a vonat, addig inkább el is fordultam, és próbáltam elkerülni, ugyan úgy mint ahogy az elmúlt két héten mindig. A vonaton sem voltunk egymás közelében, és mikor Bajára értünk akkor is siettem, hogy nehogy utolérjen.... De a lámpának pont akkor kellett pirosra váltania, amikor én odaértem, és ő is beért. :S Köszöntem neki, hogy ,, szia kedves negyedikes", aztán jött egy autó és puff bele a legnagyobb pocsolyába, és mindkettőnket beterített... :D
Mikor átértünk a zebrán, már nem lehettem akkora bunkó hogy elfutok/nem beszélek vele, így pont akkor amikor ő  is akart valamit mondani, megkérdeztem, hogy hogy tetszett neki a levél! :)
...Erre elkezdett nevetni é azt mondta, hogy baromi jó. :D Aztán a suliig végig beszélgettünk, és közben rájött, hogy ugyan abba a suliba jártunk! :D Na ez is elég vicces volt! :)

A hét eleje nem volt valami jó, és mindenkinek rossz kedve volt, de szerdától, minden helyre állt.
A suli is nagyon jó volt, és azt érzem, hogy mostanra teljesen befogadtak. Megy a nagy készülődés a gólyabálra, meg a ki mit tud-ra.
Megint voltunk barantán, és már elég jól meg, csak mivel bal kezes vagyok, alkalmazkodnom kell a botforgatásnál.
Pénteken, amikor jöttem haza, az állomáson eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, hogy hol van a diák igazolványom, és valahogy reménykedtem, de mégis biztos voltam benne, hogy kérni fogják....
Így volt..... Elég, hogyha csak annyit mondok, hogy viszonylag olcsón megúsztam, nem akarom hogy illetéktelen kezekbe kerüljön, és kirúgják a kedves kalauzt! :)
Egy 11.-es lánnyal jöttem haza, most, hogy már másodjára is együtt utazunk, mind a ketten úgy gondoltuk, hogy nehogy már egyedül utazzunk amikor egy suliba/koleszba járunk. :)
Én nagyon örültem, hogy nem kellett egyedül mennem. És ő is jól kiröhögött, hogy ilyen balek vagyok. Csalódtam is volna, hogyha ezen a pénteken minden rendben lett volna.
....Ja és ehhez hozzá teszem, hogy most, pár órával ezelőtt, megtaláltam a kis táskámban........:/
Legalább megvan!

Még egy valami:
Két nagyon jó ismerősömnek ma van a születés napja, és itt is szeretnék NAGYON SOK BOLDOG SZÜLETÉS NAPOT kívánni! :)
És kaptam egy ajándékot a kedvenc barátnőmtől, de azt majd jövő héten!

A gólyabál csütörtökön lesz, de mivel elég bonyolult az én helyzetem, és még várom az engedélyt a délelőtti hülyülésre az igazgató nőtől. :S
Majd ha minden igaz, jönnek a képek! :)

Hamarosan jövök!
        Üdv:
***Jégvirág***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Jelen-múlt-jövő...

Mikor belevágtam ebbe az egészbe, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy kb. 5 hónap alatt kell megtanuljam... Komolyan, az elmúlt héten, azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. El voltam maradva, és minden egyszerre zúdult a nyakamba. :(  Annyiszor hangzott el a héten, hogy ,, hülye angol; hülye német; hülye iskola; hülye házik; hogy nem lehetne megszámolni... Ez természetesen nem így van, már én sem így gondolom, de a fáradság, és a sok-sok tanulás váltotta ki... Egész héten csak lézengtem, annyira fáradt voltam, hogy állva el tudtam volna aludni. :S De azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki teljesen ki van... Itt az év vége. A folyamatos nyaggatások, hogy: ,,Tanulni, kéne... elképesztően rosszak a jegyeitek...stb." Már komolyan mondom, hogy megtelt a naptáram a feljegyzett témazáróktól. A tanárok megpróbálják az év közbeni elmaradt anyagot a fejünkbe tömni, de nem értik meg, hogy egyszerűen nem megy. Ráadásul, ha valaki szól valami vicceset, akkor arra egyből kiakadnak... (Mon...