Ugrás a fő tartalomra

Sűrübb napok, és általában velem.....

Sziasztok!! :)

Na, megint túl vagyok  egy héten! :D
Igazából, most már érződik, hogy ténylegesen elkezdődik a tanév/tanulás/és egyéb foglalkozások...
A héten a suliban, leginkább összefoglaltunk, meg írtunk töriből, angolból, és ötösre feleltem bioszból. Ja, és rajzból is kaptam ötöst, sőt, ha jól emlékeszem, a tesi felméréseim is mind nagyon szuperül sikerült, és nagyon jóban vagyunk a tesitanárral. :)
Jártam egy kicsit Baján is egy angoltanárhoz, akivel végig ismételtük a könyvet még egyszer, és végre beszélgettünk angolul! :) És az ottani angoltanár is megdicsért! -Na most már befejezem az önfényezésemet... :P
A héten be kellett adni, a kihúzott negyedikesekről az életrajzot ( a balhélait, szokásait...stb.) ja, azt hozzáteszem, hogy az én végzősöm akit kaptam, annak a padtársát kérdeztem ki. Ő meg adott egy cellux-ot, hogy elvette XY-tól, és mellékelhetem neki! Mikor kinyitotta egyből:
- Jajj, de jó!! Vissza kaptam a celluxom! :D
Aztán egy szerelmes levelet is kellett írni, szintén egy végzősnek. Már ma akartam, de az okos fejemnek köszönhetően, csak jövőhéten, de bemásolom nektek az enyémet, és a szobatársaimét is, bár egyiket sem mi írtuk, az egyikőjük anyukája nagyon ügyes!! :D
Ma, mivel elég későn indult volna a vonatom, így elmentem kér osztálytársammal a városba csavarogni, és beültünk egy cukrászdába. Nem tudom, hogy hogyan, de szóba jött a barátság...
(Tudjátok, hogy ez nálam egy elég érdekes téma...)
És egyszer váratlanul megkérdezte az egyikőjük, hogy akkor most ők a barátaim?? -Nem egészen így de valami ilyesmit...
Erre egy kicsit gondolkoztam.... És pontosan azt válaszoltam nekik, hogy ha nem is a legjobb barátaim, mert Őt nagyon nehéz felülmúlni, de nagyon jó barátaimnak tartom őket.. És én nem meggondolatlanul szoktam ilyeneket mondani..
Aztán kicsit elment az idő, és bár nagyon siettünk, de lekéstem a vonatot..... (Hogy miért kell neki ilyen pontosnak lennie...) Hál' istennek negyed órával később, de volt még egy busz....
Mondanom sem kell, anya elég dühös volt, és meg mérgemben elsírtam magam az állomásom, és mindenki engem nézett... :)
Amikor felszálltam a buszra és elmentünk mellettük, és ők ott integettek, rájöttem, hogy kétségtelenül nevezhetem őket a barátaimnak!! :)

Hamarosan jövök!
      Üdv:
***Jégvirág***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Viszlát 2022

 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...