Ugrás a fő tartalomra

Extra bejegyzés

Kép
Szerző:
Ma dél elött a szekszárdi kutyamenhelyen jártam....
Nagyon-nagyon sokszor terveztem már, hogy benézek, de ma tényleg sikerült
Amikor mi megérkeztünk, éppen akkor ért oda egy öreg néni a fiával. Velük együtt mentünk végig a menhelyen... a néni kiválasztott egy kutyit, így ők a továbbiakban nem tartottak velünk.
Végig néztük az egész telepet... Nagyon szépen tartják, gondozzák az állatokat. Ahogy a gondozó mesélte, hogy melyik kutya hogy került oda, komolyan szívszorító volt...
Minden egyes állat, rendkívül kedves volt, és nagyon örültek annak, ha valaki odament hozzájuk.
Őszinte leszek.... engem a sírás kerülgetett...
Boldog vagyok, hogy apát rá tudtam venni, hogy az adója 1%-át nekik adja.
Nagyon örülök, hogy láttam ezt, és komolyan elgondolkozom rajta, hogy nyáron megyek önkéntesként oda segíteni.
És még egy dolog.... ha az utcán láttok, egy kóbor kutyát, nyakörv nélkül, bátran hívjátok a helyi állat menhelyet, és ha úgy van kedvetek, vagy csak olyanotok van, akkor menjetek el a kutyikhoz, sétáltassátok meg, vagy vigyetek nekik enni, mert nagyon meghálálják!!! :)

Hamarosan jövök!
     Üdv:
***Jégvirág***

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Szerző:
Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...
Megjegyzés küldése
További információk

Új határok?

Szerző:
 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...
Megjegyzés küldése
További információk

Jelen-múlt-jövő...

Szerző:
Mikor belevágtam ebbe az egészbe, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy kb. 5 hónap alatt kell megtanuljam... Komolyan, az elmúlt héten, azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. El voltam maradva, és minden egyszerre zúdult a nyakamba. :(  Annyiszor hangzott el a héten, hogy ,, hülye angol; hülye német; hülye iskola; hülye házik; hogy nem lehetne megszámolni... Ez természetesen nem így van, már én sem így gondolom, de a fáradság, és a sok-sok tanulás váltotta ki... Egész héten csak lézengtem, annyira fáradt voltam, hogy állva el tudtam volna aludni. :S De azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki teljesen ki van... Itt az év vége. A folyamatos nyaggatások, hogy: ,,Tanulni, kéne... elképesztően rosszak a jegyeitek...stb." Már komolyan mondom, hogy megtelt a naptáram a feljegyzett témazáróktól. A tanárok megpróbálják az év közbeni elmaradt anyagot a fejünkbe tömni, de nem értik meg, hogy egyszerűen nem megy. Ráadásul, ha valaki szól valami vicceset, akkor arra egyből kiakadnak... (Mon...
5 megjegyzés
További információk