Ugrás a fő tartalomra

Végre boldogan...

Kép
Szerző:
Végre boldogan...

 Kezdenek helyreállni a dolgaim.
Mióta már tudom, hogy teljesül az álmom, minden sokkal jobb.
Végre azt látom, hogy a szüleim büszkék rám!!! Nagyon- nagyon régen éreztem ilyet.
Ami vicces, hogy már most ha találkozok egy közeli ismerőssel, rokonnal, mindjárt hallom, hogy mit, illetve mit ne csináljak ha kollégista leszek... :D
Történt pár szomorúbb dolog is.
Az egyik az, hogy a szinte családtagnak számító macskánk meghalt, ami eléggé megrázta a családomat.
Ezért is szeretnék most elbúcsúzni tőle, NYUGODJ BÉKÉBEN MÓRICZ!!!
Ami még engem nagyon... megrázott, az az, hogy most már úgy érzem, tényleg elveszítettem egy olyan embert akiben megbíztam. Megbántottak, eléggé és csalódtam is, de nem fogja elrontani a kedvem, mert nem engedem. Egy jó tanács, még. Mielőtt azt mondod valakire, hogy a legjobb barátnőd, előtte gondold végig, hogy ki volt veled akkor, amikor ott voltál a szakadék szélén. Meg amikor mélyponton voltál...
Csak ennyit. Ezt muszáj volt leírjam, mert én sajnos a saját hibámból tanultam ezt meg.  Remélem van olyan, aki az én hibámból tanul, és nem tapasztalatból tudja meg, mert azt tudom, hogy fáj... Nagyon fáj!
         Amúgy nagyon sok minden jó történik velem, végre látnak mosolyogni is. :)
Sajnos a legnagyobb boldogságom okát, még nem mondhatom el, de arra is sor kerül, megígérem!!!
Az ünnep is jól telt, végre azt csinálhattam amit igazán szeretek, és nem szóltak érte!... ilyen már régen volt! :)


Hamarosan jövök!
        Üdv:
***Jégvirág***


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Szerző:
Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...
Megjegyzés küldése
További információk

Új határok?

Szerző:
 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...
Megjegyzés küldése
További információk

Viszlát 2022

Szerző:
 Sziasztok! Igyekeztem nem lemaradni egész évben, de a nyár kezdetével sikerült mégis elmaradnom.  Szeptembertől pedig az új fejezet annyi időt vett el, és annyira beszippantott, hogy ezen a héten lett világos, hogy vége az évnek.  Szóval akkor milyen is volt a 2022? Ha vissza gondolok, akkor melegséggel, büszkeséggel és hálával telik meg a szívem, a szemem pedig könnyel. Ebben az évben felvettem a kihívások ellen a kesztyűt, és meg mertem tenni lépéseket, amiktől tartottam.   Kiléptem a komfortzónámból és kinyitottam magam előtt sok sok ajtót. Régi álmok valósultak meg. Nem volt mindig egyszerű, és voltak napok amikor tehetetlennek éreztem magam és nem tudtam, hogy merre tovább, vagy amikor úgy gondoltam, hogy eltűnik alattam a föld. Mégis minden ilyen viharos nap után jött a napsütés. Nem állítom azt sem, hogy mindig tudtam, hogy mi a helyes út és mi a helyes lépés. De egy lépésemet sem bántam meg.  Gyönyörű helyen éltem, szuper emberek között, és élmény ...
Megjegyzés küldése
További információk