Ugrás a fő tartalomra

A napok...

Érdekes, hogy még 2 hónap vissza van, de a tanárok, már mondogatják, hogy javítani kéne...
Egész héten témazárók, felelések váltották egymást.
Az angollal is haladok, néha azért jól jön a segítség! :)
Az utóbbi időben, azért tényleg kiderült számomra, hogy milyen egy igazi barát, és az is, hogy én hogy állom meg a helyem... :)
Itt is szeretném neki megköszönni:
- KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM !!!!!!! <3 <3 <3
Nem szeretnék nevet írni, mert nem szoktam, de ő, bizonyára tudja, hogy kiről van szó, és miért! ;)
 Így, az utolsó hónapokban már érzem, hogy egyre gyorsabban mennek a napok...
Egyre több tanár érdeklődik, és azért látszik hogy sajnálják, hogy ez itt az utolsó évem. Ajándékba kaptunk egy utazást, a sulitól az egyik osztálytársammal, miszerint mi ketten érdemeltük ki. Szóval májusban megyünk
Balatonberénybe, 4 osztály + mi ketten :) Azért egy kicsit rossz így belegondolni, hogy minden programon, versenyen, most veszek részt utoljára ennek a sulinak a tanulójaként. :(
  Végre megérkezett a jó idő is, így majdnem minden időmet kint töltöm a kertben. Nagyon jó!
Minden órán szívesebben lennénk kint, és nem nagyon figyel a társaság, így a tanárok egyre idegesebbek.
-Huppsz- :D. A nagy témazáróknál azért látszik, hogyha nagy baj van, akkor összefog az osztályunk! :D
Tehát, annyira nem is vagyunk olyan nagyon rosszak. :)

Hamarosan jövök!
        Üdv
***Jégvirág***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2021

Üdv mindenkinek! Talán még nem késtem el egy összefoglalóval, mert igenis egy érdekes/különleges évet zártunk.  Ez volt az az év, amit könnyekkel kezdtem, mert távol voltam a családomtól és a barátaimtól.  Rá 1-2 hétre el is döntöttem, hogy a Lockdown miatt úgysem tudok dolgozni, a vizsgáim pedig mind online vannak, akkor haza megyek a családomhoz meg a barátaimhoz.  Így voltam otthon kicsit több mint egy hónapot, ami leginkább tanulással telt, de mindemellett tudtam barátokkal találkozni, meg családozni. Ekkor volt az év első nagyobb kirándulása is, mégpedig Magyarország legnagyobb hegyére, a Kékesre . Hosszú hosszú idő után az első olyan nap, ami végig azzal telt, hogy nevettem, és jól éreztem magam. Mintha minden bajt a világon eltöröltek volna.  Ezek után vissza kerültem a valóságba, vissza kellett mennem Németországba, ami eléggé megviselt, de pár héten belül sikerült vissza rázódnom.  Jártam a gyerekekhez akikre vigyáztam, meg jártam a suliba órát adni, és...

Új határok?

 Sziasztok! Majdnem teljesen túl a második évemen is, már csak a szakdolgozatom eredményét várom.  Hogy mit is tudok mondani az elmúlt 7-8 hónapról? Valahogy azt éreztem egészen végig, hogy szeptemberben elkezdődött a nyakamba zúdított dolgok és a kihívások hada, és valahogy egy hete ért véget. Úgy éreztem, hogy ha szabadnapom is volt, nem tudok soha kikapcsolni, mert folyton tele van a fejem. Talán még soha nem éreztem magam ennyire nyomás alatt, és egészen új fajta határaimat ismertem meg.  E közben egy olyan helyen dolgoztam, ahol nem tanoncként, hanem teljesértékű kollégaként bántak velem, kikérték a véleményem és el is fogadták. Megtapasztaltam, hogy milyen amikor tartozom valahová és összetartanak a kollegák, és az összetartás által mennyi mindere vagyunk együtt képesek.  Néha megleptem saját magam is, hogy mikre vagyok képes. Vagy éppen azzal, hogy mi történik amikor 8 hónap után enyhe idegösszeroppanással telik be az a bizonyos pohár. :D  Tudni kell, hog...

Jelen-múlt-jövő...

Mikor belevágtam ebbe az egészbe, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy kb. 5 hónap alatt kell megtanuljam... Komolyan, az elmúlt héten, azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. El voltam maradva, és minden egyszerre zúdult a nyakamba. :(  Annyiszor hangzott el a héten, hogy ,, hülye angol; hülye német; hülye iskola; hülye házik; hogy nem lehetne megszámolni... Ez természetesen nem így van, már én sem így gondolom, de a fáradság, és a sok-sok tanulás váltotta ki... Egész héten csak lézengtem, annyira fáradt voltam, hogy állva el tudtam volna aludni. :S De azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki teljesen ki van... Itt az év vége. A folyamatos nyaggatások, hogy: ,,Tanulni, kéne... elképesztően rosszak a jegyeitek...stb." Már komolyan mondom, hogy megtelt a naptáram a feljegyzett témazáróktól. A tanárok megpróbálják az év közbeni elmaradt anyagot a fejünkbe tömni, de nem értik meg, hogy egyszerűen nem megy. Ráadásul, ha valaki szól valami vicceset, akkor arra egyből kiakadnak... (Mon...