***Jégvirág***

 Halihoo A szokásosnál hamarabb jelentkezem. Annyi minden történt velem az elmúlt időszakban és nem tudtam sokszor jelentkezni a munka miatt sok embernél, szóval most hallotok rólam. :) Megérkeztem, beköltöztem és elkezdtem dolgozni. Viszonylag hamar beleszoktam, a testemnek tovább tartott kicsit mint a lelkemnek. Maga a hely nagyon szép, gyoran megtaláltam a közös hangot a többiekkel is és hamar beilleszkedtem.  Van sok panaszkodni való a munkában, mindig vannak és jönnek új nehézségek, de valamiért szeretek itt lenni. :)  Ennek ellenére kaptam egy másik lehetőséget, nem hotel, sokkal több munka, de nagyon várom.  Tele vagyok életkedvvel és kalandvággyal. Megállíthatatlannak érzem magam. :) Örömöt okoz, hogy ennyi idő után emberek között lehetek, hogy mozgok, pozitív visszajelzéseket kapok a kollégáktól és a vendégektől. Tetszenek a kihívások, és hogy a lehetetlennek tűnő dolgokat is megoldjuk valahogy.  Bár jó eldugott helyen vagyok, és autó nélkül nehéz mozog...

 Üdv mindenkinek a nagy világból! :)  Mint ahogy a bejegyzés címében is említettem, van most bőven mit mesélni. Megint egy nyár és megint egy olyan, amit tuti, hogy soha, de soha nem felejtek el. Ismeritek azt az érzést, amikor tudjátok, hogy most valami történni fog? Még azt sem tudja az ember, hogy jó, vagy rossz lesz-e ez a változás (?), de olyan fura érzés van az emberben.  Ezt éreztem én is.  El kell, hogy mondjam, hogy tél óta nem találtam a helyem. Testileg és lelkileg is folyton "betegnek" éreztem magam. Januárban haza utaztam pár hétre ami nagyon jót tett, de a vizsgák miatti stressztől nem tudtam igazán jól érezni magam.  A vizsgák után elmentünk a Kékesre a barátaimmal, ami hosszú, hosszú idő után először azt az érzést adta, hogy minden rendben. Nem a vírus körül forgott minden, az emberek kedvesek voltak, a természet, a hó és persze, hogy a világ tetején éreztem magam. (Még most is ráz a hideg, ha erre a kirándulásra gondolok...) Ez után volt talán a...

 Sziasztok! Így az új év kezdetével jelentkezek újra a messziségből. Mindenhol azt látom csak, hogy egy jobb évet kívánnak az emberek.  Nyilván nem volt egy egyszerű év ez a 2020-as év, és lehet, hogy én egyszerűen beszélek.... én nekem sem volt munkám, nem tudtam pénzt keresni, nem tudtam megölelni az anyukámat a szülinapján, és anyáknapján... Nem tudtam személyesen felköszönteni a tesómat a 18. szülinapján...  Az egyetlen ahogy a családomat és a barátaimat magamnál tudhattam karácsonykor, hogy a képeslapjaikat a karácsonyfámba rejtettem el.... És pici, apró kamerán keresztül kívántam nekik boldog új évet.  Ha ezeket a dolgokat írom, gyűlik a könny a szememben... és igen.. ha ezeket a dolgokat nézem, nem volt egyszerű.  Viszont, megpróbáltam a lehető legjobbat kihozni a helyzetből.  Jó emberekkel voltam végig körülvéve, és sikerült őket is kizökkenteni az önsajnálatból és a pozitív irányba terelni.  Barátságok kerültek tesztelésre, és mindenkiből kibu...